« Vissza Dr. Erdélyi Judit honlapjára magas vérnyomás kezelése
Népünk egészségi állapota -
« Vissza az előző oldalra « Vissza a cikk elejéhez
A mozgásszegény életmód döntően a városi és értelmiségi emberre jellemző, és érinti ma a fiatalok széles tömegét. A 21. század embere életének nagy részét irodákban ülve vagy képernyők előtt görnyedve tölti, és autón közlekedik. Önmagában a kétkezi munka azonban nem véd a mozgáshiánytól, főleg ha egy bizonyos testhelyzetben ugyanazt a mozgást végzi valaki és stressz alatt.
Magyarországon a testmozgás hiánya csaknem tragikus mértékű -
• A fiatalok - 14éven felüliek mindössze 43%-ka végez valamilyen rendszeres mozgást.
• A felnőtt lakosság - 18-64 éves kor közöttiek - férfiak mindössze 21%-ka, nők 13% végez rendszeres testmozgást. Ezek az arányok az életkor előrehaladtával tovább romlanak.
• Legkisebb arányban az aktív keresők mozognak, kétharmaduk semmiféle tudatos mozgástevékenységet nem folytat. 10 felnőtt emberből 6 sem hét közben, sem hétvégén nem mozog.
A rendszeres fizikai tevékenység, - a mozgás a mozgásért - ugyanúgy szükséges része az életnek, mint az alvás vagy az evés. Ahogyan percenként 14-16-szor kell levegőt vennünk, ha élni akarunk, ugyanúgy a szervezetünk minimum mozgásigénye napi másfél óra intenzív gyaloglásban adható meg. Ez kiváltható dinamikusabb, rövidebb ideig végzett mozgásformákkal, mint napi fél óra úszás, kerékpározás vagy futás.
A rendszeres, dinamikus testmozgás nélkülözhetetlen az egész szervezet, de különösen is a szív és izomzat jó hatásfokú működéséhez, a jó terhelhetőséghez és állóképességhez. Kedvezően hat az életminőségre, szinte nincs olyan betegség, melynek a megelőzésében és/vagy kezelésében jótékony hatású ne lenne. Közrejátszik a lelki közérzet alakításában is.
A mozgáshiány betegségek sorához vezet:
• Jelentősen növeli a szív-érrendszeri betegségek és a magas vérnyomás rizikóját,
• lelassítja az anyagcserét, emelkedik a testsúly és a koleszterin szint.
• A következményes elhízás komplex anyagcserezavara beindítja a 2-es típusú diabéteszt.
• A mozgáshiány az egyik kóroki tényezője pl.: a csontritkulásnak, és az időskori renyhe bélműködésnek is.
• A stressz okozta károkat is fokozza. A rendszeres kondicionáló torna a stressz ellensúlyozásának és levezetésének legjobb és természetes módja.
Rendszeres kondicionáló gyakorlatok, napi legalább kétszer 15 perc dinamikus mozgás-a-mozgásért, - szobakerékpár, aerobik, vagy kocogás, - mindezeket a bajokat megelőzi vagy visszafordítja.
- E nélkül nem várható gyógyulás szívinfarktus után, de a magasvérnyomás és a cukorbetegség kezelésében is nélkülözhetetlen.
- A célzott torna pedig a mozgásszervi betegségek karbantartásához szükséges. Összehasonlíthatatlanul többet ér a marokszámra szedett reuma elleni tablettáknál.
- Segít a súlycsökkentésben is, bár közel sem annyira, mint ahogyan azt az emberek szeretnék. Két kilométernyi futás csak annyi energiát éget el, amennyi egy szelet tortában van.
Sokan mondják kifogásképpen, hogy kondicionáló tornára aztán már végképpen nincs idejük. Mindannyiunknak arra van időnk, amit fontosnak tartunk és ezért szakítunk rá. Ha valaki ilyesmit kezd mondani, meg szoktam kérdezni, ugyan már szokott-e hálóingben elmenni hazulról, mert nincs ideje felöltözni? Még a legelfoglaltabb ember is naponta sok-sok percet tölt el a saját teste táplálásával, ápolásával, hiszen fürdik, mosdik, fogat mos, eszik, öltözködik, már ne mondjam: szükségét végzi stb. Legalább 10-15 perc tornát is ezek közé kell iktatni. Nyugodtan mozoghatunk akár az evés, akár az alvás rovására.
A stressz valóban fontos rizikófaktor korunkban. A z egyik legfontosabb indító tényezője a magasvérnyomásnak. Másrészt teljesen ép koszorúserek mellett is képes szívinfarktust kiváltani, különösen akkor, ha valaki még dohányzik is. Szorong, ideges, túlhajszolt, mindezek úgymond „oldására” az egyik cigarettát szívja a másik után. Íme, a „hogyan lehet gyorsan és biztosan szívinfarktust csinálni” pontos receptje! Így kapnak infarktus vagy halnak meg hirtelen 30 év körüli egyébként teljesen egészséges fiatalemberek.
Amióta világ a világ, sohasem volt könnyű az ember élete. Ám a mi korunk kihívásai, nyomorúságai, feszültsége, tempója minden eddigit felül múl. A mai ember általa uralhatatlan terhek és feszültségek között él, kiszolgáltatottnak érzi magát, túlhajszolt, fizikailag és idegileg kimerült. Az Isten nélküliség, a bűn rabszolgaságában vegetáló ember kínjában az egyik rosszat a másikkal próbálja „gyógyítani”. A sok rossz karmestere talán leggyakrabban a stressz...
Mindezek eredményeként vált a stressz fogalma a közgondolkozás szerves részévé az elmúlt évtizedekben.
Stresszen főleg lelki természetű túlterhelés hatására létrejött feszült, nehezen viselhető, izgalmi állapotot értünk. Ezt inkább kóros stressz nek kellene neveznünk, hiszen a stressz valójában a szervezet normális védekező reakciója. A normális stressz által elindított folyamatok egy konkrét veszélyhelyzetben - a megszokottnál nagyobb fizikai vagy szellemi kihívás (erőpróba) kapcsán, - felkészítik a szervezetet a helyzettel való sikeres szembeszállásra vagy a menekülésre. A szabályos stressz célja: „fight or fligth”, azaz harcolj, vagy menekülj.
A stressz a szervezet készültségi állapota: biológiai, biokémiai, hormonális folyamatai hirtelen megsokszorozzák a szervezet erőit. Az ember "felpörög", nő a teljesítőképessége és a konkrét helyzettől függően képes leküzdeni az akadályt vagy képes az adott nehézségből kimenekülni. Normális esetben, ha a kiváltó ok megszűnik vagy eltűnik, a stressz reakciói is leállnak és a szervezet pillanatok alatt visszatér eredeti nyugodt, kiegyensúlyozott állapotába.
Mindenkinek rá jellemző, egyéni stressztűrő képessége van. A stressztűrő képesség azzal az idővel "mérhető", ami alatt a szervezet visszatér eredeti, nyugalmi állapotába.
A mai modern élet azonban az emberi szervezet normális reakcióit eltorzította. A stresszt kiváltó tényezők nagyon gyakoriak, tartósak vagy állandóan ismétlődnek. Ezek eredményeként az ember belül állandó készültségben van, nem tud soha igazán ellazulni, lecsendesedni, kikapcsolni vagy a normális úton túljutni a feszültség csúcspontján. Az elnyújtott, szinte folyamatos megterhelés közepette a szervezet el is veszíti az ellazulás képességét és a stressz elmúltával sem tud már megnyugodni. Ez az állandósult feszültség, állandósult készültség pedig betegségek sorához vezet:
• alvászavarok, • gyomorfekély, • koszorúsér görcsök, • magasvérnyomás, • szívinfarktus, • migrének, • pánik betegség stb. |
A túlhajszoltság, a „stressz”, akármi váltja is ki, ide vezet. Korunk ún. rossz szokásai, - az életmódi bűnök, - mint a dohányzás, az evési kényszer, az alkoholizálás, a túlzott gyógyszerfogyasztás és a drogok sokszor nem mások, mint a stressztűrő képességét kimerített ember próbálkozásai a kóros stressztől szabadulásra. Bármi áron, de végre kioldhassak már!
Miközben az ember ezeket a pótmegoldásokat igénybe veszi, lényegében strucc-politikát folytat: homokos vödörbe dugja a fejét. Ez azonban csak ideig-óráig segít, mert a homokos vödörről hamar kiderül, hogy az egy homokóra , ahonnan előbb vagy utóbb lefolyik a homok, és az önmaga és a problémái elől elbújni próbáló kénytelen lesz látni.
Ezek a „módszerek”, - mint a dohányzás, az alkohol vagy a feszültségeink enyhítése folytonos evéssel, - biztosan nem oldják meg sem a stressz kiváltó okait, sem nem növelik stressztűrő képességünket. Ugyanakkor nagyon hamar kiderül róluk, hogy valóságos rabszolgatartók, hiszen uralkodnak az emberen. Az illető függőségbe kerül; most már parancsol az ivás, a cigaretta, vagy az étel.
Habár sok esetben valóban a túlzott stressz elől menekülő ember lesz ezen életmódi bűnök rabszolgája, sok más esetben még ez a mentsége sem lehet, hiszen kezdődhet függősége indokolhatatlan rossz szokásként is. Például amikor valaki már tinédzser korában rászokik a cigarettára vagy az alkoholizálásra. Először csak kipróbálja, mert nem akar lemaradni a többiektől. Azt hiszi, az a vagány, aki iszik és cigizik...
A stressz kezelésére ajánlott különböző relaxációs pszihotechnikák el egészen az agykontrollig nem tesznek több jót a stressz megoldására, mint amikor valaki úgy takarít, hogy a szépen összesöpört szemetet begyűjti a szőnyeg alá. A relaxáció tüneti kezelésként sem megoldás, miközben okkult fertőzés veszélyét is hordozza.
Tinédzser koromból emlékszem egy slágerré vált mondásra. Egyik akkori humoros jelenetekben gyakran szereplő színésznőnk - Lórán Lenke - mondogatta nehéz vagy megoldhatatlannak látszó helyzetekben: „Hogyan is biciklizem én ezt le?”
Akkor még nem is sejtettem, milyen tudományos tartalommal rendelkező tanács ez. A stressz ugyanis elárasztja a szervezetet a katecholaminoknak nevezett belső izgatószerrel, amitől a dinamikus fizikai munka, - mint amilyen a kerékpározás is, - képes megszabadítani. A stressz ellensúlyozására valóban a biciklizés a legjobb, akár szobakerékpáron is. Ilyenkor a szervezet úgy használja fel az összegyűlt katecholaminokat, mint a motor a benzint.
Tehát az előző fejezetben részletezett mozgás-gazdag életmód a stressz orvosilag ajánlható legjobb megoldása.
Emellett azonban a keresztyén hívő ember számára legalább két másik út is kínálkozik arra, hogy kiszabaduljon korunk eme legsúlyosabb civilizációs ártalma alól.
• Az első választás kérdése. Választhatja a munka területén az „egy marokra való” -t - Préd4,6. Ehhez jár Isten igéje szerint az áldás és a nyugalom. A hívő ember megragadhatja a munkát mind a két kezével, de annak következményei vannak. A ”két marokra való” -t hajszoltság és hasztalan erőlködés kíséri. Nem más ez, mint amit napjainkban stressznek nevezünk...
• A második hit és bizalom kérdése . Az odaszánt életű keresztyén embernek nem kell sem a terheit, sem a felelősségét egyedül vinnie. Vannak hívők, akik görnyedve, nyögve és egyedül cipelik az Úrtól kapott mázsás terheiket. Amikor már az összeesés határát elérik leteszik ezeket az Úr előtt, de csak pár pillanatra. Ahogyan fellélegeztek, ismét hátukra veszik a zsákot és úgy indulnak tovább. Pedig nem kell magányos, hátizsákos turistaként járni az életet...
Az igazi Krisztussal járó élet olyan, mint az autóbuszos túrizmus. Naponta felszállok arra a buszra, amelyiknek Jézus Krisztus a sofőrje. Ez a busz elvisz engem is, a batyumat is mindenhová, ahová Uram akaratából mennem kell. És bolond lennék úgy utazni a buszon, hogy közben a hátamon tartom a zsákomat!
A szív- érrendszeri betegségekért felelőssé tehető kockázati tényezők vizsgálatában a lista vége felé közeledve láthatjuk, hogy az örökletes komponensek sem hanyagolhatók el. A genetikus tényezők felkutatását célozza a táblázatban szereplő, családi előfordulást feltáró kérdés. A valóban öröklött faktorok szerepe azonban sokkal kisebb, mint ahogyan azt a közgondolkodás szerint tulajdonítják. Arról van szó inkább, hogy a következő, meg a harmadik nemzedék is ugyanolyan körülmények, szokások, ártalmak és életmódi bűnök között él.
Genetikus jellegzetesség az is, hogy a férfiak hormonális összetevőik miatt esendőbbek ezeket a bajokat illetően, ill. a nők, amíg fogamzóképes korban vannak, védettebbek. Ezért is magasabb a várható életkoruk a férfiakénál még Magyarországon is.
Az utolsó rizikófaktor az életkor. A 4. évtized végére, az 5. évtized első felére érik be mind az a rossz, amit az ember jórészt magának csinál az eddig elmondottak szerint. Ha nem így tenne, akkor a „középkor”, az élet dereka a 8. évtized körül kezdődhetne.
Úgy tartják, hogy akinek az eddig részletezett fő kockázati tényezők közül legalább három pozitív, az jelölt pl.: szívinfarktusra. Ha pedig valaki célértéken tartja mindezeket, és ma már ezt megtehetjük, - akkor elkerülhetők ezek a betegségek ill. messze későbbi életkorra kitolhatók. A szív-érrendszeri érelmeszesedéses kórképek megrövidítik az élettartamot. Ám még nagyobb a káruk az életminőség és terhelhetőség vonatkozásában. Nem mindig hal meg az érelmeszesedésben szenvedő ember „idő előtt”, - persze kérdés, mi az idő előtt; 80, 90 vagy 120 esztendő, - csak éppen az értelmes életre és a szolgálatra válik alkalmatlanná.