« Vissza Dr. Erdélyi Judit honlapjára - kardiológus szakorvos
Népünk egészségi állapota -
« Vissza az előző oldalra « Vissza a cikk elejéhez
A magasvérnyomás korunk népbetegsége. Előfordulása a világ minden országában igen gyakori. Jelentős különbségek mutatkoznak azonban még a fejlett országok között is. Egy a közelmúltban történt felmérés szerint a nyugat-európai országokban jóval gyakoribb a magasvérnyomás, mint észak-Amerikában, - Kanadában és az Egyesült Államokban. Kelet-Európában pedig még rosszabb a helyzet, mint nyugaton.
A magasvérnyomás betegség a vizsgált országok közül Németországban volt a leggyakoribb - az átlagos gyakoriság 55%. Az európai átlag gyakoriság 44% szemben az észak-amerikai átlagos hipertónia gyakorisággal, ami 27-28%. Ez azt jelenti, hogy Európában 60%-kal több a magasvérnyomásban szenvedők száma, mint észak-Amerikában.
A betegség gyakorisága az életkor előrehaladtával is szaporodik. A magasvérnyomásosok száma Európában a 35-44 éves korcsoportban 27%, (észak-Amerikában 14%). Ez a szám a 65-74 évesek körében Európában 78%-ra, (észak-Amerikában 53%-ra) emelkedik.
A magasvérnyomás és a szívinfarktus, valamint az agyvérzés (stroke) okozta halálozás az egész világon párhuzamosan fut. Ha időben felfedezik és jól kezelik a magasvérnyomást, az infarktus és stroke okozta halálozás látványosan és pár éven belül csökken.
A fentiek alapján elmondható, hogy a 65. életévüket elérő emberek többsége, - Európában a döntő többsége, - magasvérnyomásban szenvedő beteg lesz. A magasvérnyomás maga is a szív-érrendszeri betegségek egyike, vagyis kialakulásához a táblázatunkban felsorolt tényezők kivétel nélkül mind hozzájárulnak. Ha pedig már jelen van, rizikófaktorként működik. Vagyis ezek a betegségek spirál-pályán haladva egymást rontják.
A magasvérnyomás igen alattomos betegség , hiszen az esetek döntő többségében semmi panaszt nem okoz. Általában már évekig jelen van és pusztít, mire felfedezik. Sokan el sem akarják hinni, amikor egy-egy szűrés jellegű vérnyomásmérés kideríti. „Hiszen nekem mindig alacsony volt a vérnyomásom” - mondják. Igen, az egészséges ember vérnyomása alacsony, ez a normális. Egészen addig így van, amíg magasvérnyomása nem lesz az illetőnek.
Nem egyszer mértem már akár 200-250 Hgmm-s vérnyomást is teljesen panaszmentes betegeknek, akik ráadásul nem is tudtak a bajukról. Sok beteg ma úgy kerül orvoshoz, hogy valaki a családban vesz egy vérnyomásmérőt és a családtagok kíváncsiságból méricskélni kezdik a vérnyomásukat.
A magasvérnyomás betegség tehát nem panaszok és nem érzés dolga ; többnyire csak a vérnyomásmérő mutatja. A szédüléses panaszok, amit az emberek szeretnek a vérnyomás kontójára írni, az esetek 90%-ban nem a vérnyomással, hanem például a nyaki gerinc meszesedésével függnek össze. Mivel a magasvérnyomás nem okoz panaszt, ugyanakkor igen nagy jelentőségű, de jól kezelhető civilizációs betegség, ezért törekedni kell a teljes körű szűrésre, hogy időben felismerjük.
Sajnos ma Magyarországon a már ismert magasvérnyomást sem kezelik jól. Egy felmérés szerint a magasvérnyomásban szenvedők
• csak kb. 75%-a felderített.
• A már felfedezett betegek mindössze 25%-ának kielégítő a gyógyszerbeállítása,
• 25%-uk egyáltalán nincs kezelve.
• A betegek többi 50%-a úgy tudja magáról, hogy jól kezelik, de a valóságban nincsenek jól beállítva.
Sok ember ráadásul azt hiszi, hogy a magasvérnyomás is olyan betegség mint pl. egy lázas-hurutos influenza. Valameddig szed az illető gyógyszereket, aztán úgy ahogyan jött a baj, elmúlik, meggyógyul. A magasvérnyomás azonban nem ilyen, hanem ún. állapot-betegség . Ez azt jelenti, hogy addig marad a helyén csak a vérnyomás, amíg a beteg szedi a jól beállított gyógyszereit. Ezért a magasvérnyomás betegségben folyamatosan szükséges a kezelés, mint ahogyan, ha valakinek pl. az olvasáshoz már szemüvegre van szüksége, az attól kezdve mindig kelleni fog, sőt egyre erősebbre lesz szüksége. Senki sem gondolja: már fél évig használtam a szemüveget, mostanra megjavult a szemem! De ha így gondolná is, hamar rá fog jönni, hogy tévedett. A magasvérnyomás sem múlik el, és jó lenne, ha erre nem az agyvérzés, vagy az első infarktus után jönnénk rá!
• 40 éves kor felett minden panaszmentes, magát egészségesnek érző ember is időnként -2-3 havonta - méresse, vagy mérje a vérnyomását.
• Ha már valaki gyógyszereket szed magasvérnyomása miatt, akkor rendszeresen ellenőrizze a saját vérnyomását, hiszen még a „puding próbája is az, hogy megeszik!” Egy jól kezelt magasvérnyomás esetén minden mért érték 130-140/85 Hgmm alatt kell, hogy legyen.
• Nem elég, ha csak a családorvos ellenőrzi havi 1-2 alkalommal, főleg azért nem, mert a gyógyszerszedők vérnyomása napközben - délelőtt, vagy koradélután - többnyire a kívánt határon belüli. Vérnyomás-betegségünk állapotáról a legmegbízhatóbb adatokat a reggel ébredés utáni, a késő délutáni és az esti, nyugovóra-térés előtti mérési adatok nyújtják.
• Éppen ezért, - borsos ára ellenére, - helyes saját vérnyomás mérő beszerzése. A felkaron mérő digitális készülékek megbízhatóak, már a fél-automata is ajánlható.
• A vérnyomásunkat nem akkor kell ellenőrizni, ha „úgy érezzük, hogy...”. Korlátozott esetben ilyenkor is szabad megmérni. (Persze nem olyanoknak, akik mást sem csinálnak, mint naponta 10-50-szer megmérik! A keresztyén embernek szerencsére nem kell állandóan magával foglalkoznia, az egész látóterét kitöltheti Krisztus.)
• Szisztematikusan, egy héten át naponta háromszor a fenti időpontokban javasolt mérni a vérnyomást minden gyógyszerbeállítást vagy módosítást követő 3. héten - a modern gyógyszerek teljes hatása ugyanis ekkora fut fel. Illetve, jól beállított kezelés esetén évente kétszer egy héten át, - tavasszal és ősszel, - mert a magasvérnyomás gonosz és alattomos betegség és szeret előre lépkedni, főleg évszakváltások során.
Mivel, - hívő keresztyénként - nem a magunkéi vagyunk, hanem Krisztus tulajdona (1Kor 6,19), ezért a testünk állapota kérdésében is a keskeny úton kell járnunk. Pont annyit kell foglakoznunk az egészségünkkel, amennyi a tudomány állása szerint optimális, sem többet, sem kevesebbet.
A 21. század egyik paradoxonja, hogy amíg a föld népességének 1/3 része táplálékhiánnyal küzd, addig a másik 1/3-ának a túltápláltság és következményei jelentik a fő gondot. A súlyfelesleg és elhízás világméretű probléma, mely felnőtteket és gyermekeket egyaránt érint.
A normál testsúly ill. a túlsúly meghatározásához az orvosi gyakorlatban ma a BM /Body Mass/ index et használjuk. Ennek a meghatározásával bárki megtudhatja önmagáról az igazságot. Kiszámításához a testsúlyt kell elosztani a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például egy 170 cm magas, 70 kg súlyú valaki BM indexe: 70/ 1,7x1,7 = 24,2; Éppen belül van a normálison, ugyanis a
• normál testsúly: BMI 20-25,
• túlsúly: BMI 25-30,
• kövérség: BMI 30-40, és a
• súlyos kövérség: BMI 40 fölött.
Ám a legrosszabb betegség következményekkel a hasra történő elhízás jár, melynek megállapításához egy egyszerű cm is elegendő. A derék-körfogat mérése alapján férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm tekinthető határértéknek. Efelett már jelentősen nő a keringési betegségek kockázata.
Az elhízás és túlsúly az egész világon növekvő gondot jelent, a fejtett nyugati országokban élőktől a fejlődő országok lakosságáig mindenkit egyre fokozottabb mértékben érint. Gyakorisága a elmúlt évtizedben több, mint 10%-kal növekedett.
• Az Amerikai Egyesült Államok felnőtt lakosságának 31%-a elhízott - BMI 30 felett; 64%-a pedig túlsúlyos - BMI 25 felett.
• A helyzet Magyarországon sem sokkal kedvezőbb: mind a férfiak, mind a nők mintegy 20%-ka elhízott - BMI 30-40 közötti. Túlsúlyos a férfiak 42, és a nők 30%-ka - BMI 26-30 közötti.
A súlyfelesleg következtében olyan komplex anyagcserezavar alakul ki, mely számos betegség elindítója. A társuló betegségek gyakorisága exponenciálisan emelkedő számot mutat -
- a cukorbetegség,
- a magasvérnyomás,
- a lipid profil rendellenességei,
- az érelmeszesedésre való fokozott hajlam -
spirál pályán egymást rontó állapotok. Mindezek a betegségek elhízottakon 2-3-szor gyakrabban fordulnak elő, mint egészséges testsúlyú emberek között. Az elhízás mellett gyakrabban társuló mozgásszervi károsodásokkal - csigolya meszesedés, izületi kopások, visszérbetegség - mindezek együtt kölcsönösen egymást súlyosbítva rövidítik az élettartamot, rontják az életminőséget és munkabírást. Tehát a súlyfelesleg és az elhízás messze nem csak esztétikai kérdés, hanem komoly betegségkövetkezményekkel jár .
A mai ember étvágya, különösen, amikor már átgördült a 40-45. életévén, már régen nem a valós szükséglet kifejezője. A civilizált országokban az egyik fő élvezet az evés. Gyakran hangzik el a rendelőmben: „A doktornő el sem hinné, milyen keveset eszem!” Hogyne hinném! Persze, hogy keveset eszik a kedves beteg az étvágyához képest! Az csak a valós szükségletéhez képest sok!
Az emberek szeretnek arra is hivatkozni, hogy az egész családjuk ilyen „fajta”. Igen, az ember ilyen fajta, ha sokat eszik, akkor hízik - szoktam mondani. A valóságban elenyésző azoknak a száma, akiknél valamilyen betegség indokolja a kövérséget. Persze vannak olyan, látszólag szerencsésebb anyagcsere-alkatúak, akiken kevésbé fog az evés. Ha szétnézek kis hazánkban a középkorúak között, úgy tűnik, az ilyenek vannak kevesebben.
Az evés a mai ember életében vagy az istentisztelet, - a keresztyének ezért is kezdik és fejezik be az étkezést imádsággal, - vagy a bálvány-kultusz része. Ha életünk bármely részlete nincs Krisztus uralma alá rendelve, akkor az hamarosan kisiklik. Hívő keresztyénekként a Biblia tanítása szerint testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma - 1Kor6,19. Ha a testem templom, akkor az templom napi 24 órában. Ezt a helyzetet nem szüneteltethetem az evés idejére! Nem áldozhatok akkor sem az élvezetek, sem a hiúság, sem az egészség bálványnak. Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen.
• Ha van bőven, akkor a “mértékletesség” bibliai normája szabályozza, vagy az új fordítás szóhasználatával: az “önmegtartoztatás” - Gal6,23 - kontrollja alatt kell, hogy legyen.
• Ha nem olyan nagy a bőség, akkor is “megelégedéssel” - mert “…ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” - 1Tim 6,6-8.
• Miközben tudjuk, a Krisztushoz tartozókat az ellenkező véglettől őrzi Isten ígérete: “az Úr szeme ügyel az istenfélőkre … éhínség idején is megtartja életüket” - Zsolt 33, 18-19.
• Étkezésünket is rendeljük alá Isten mércéjének ugyanúgy, ahogyan például a szexualitásunkkal is így teszünk. Egészen pontosan behatárolható mindkettő Isten akarata szerinti helye az életünkben.
• A súlyfelesleg megelőzésére ill. kezelésére táplálkozásunkat az egészséges étrendre kell átállítani, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében.
• Amit este eszünk, abból több beépül. Egyedül az esti étkezés csökkentésével vagy elhagyásával már kimutatható testsúlycsökkenést lehet elérni.
• Fontos a nassolás kerülése.
• Édes üdítők kerülése. Ezek számos egyéb okból is káros „üres” kalóriák.
• A testsúlycsökkentés és súlytartás elengedhetetlen része a rendszeres fizikai aktivitás. A dinamikus mozgás - úszás, kerékpározás (szobában is), aerobik, vagy tempós gyaloglás - fokozza az alapanyagcserét. Az így elért fogyás a zsírszövetből történik.
• Reggeli: Gyümölcsös müzli - elkészítése este javasolt.
1/2 vagy egész grapefruit - félbe vágva, húsát és levét kis tálba kanalazzuk. Hozzáadunk 2-3 csapott evőkanál 3-vagy 4-komponensű gabonapelyhet. Reggelig hűtőszekrényben tároljuk. Fogyasztás előtt 1 pohár natúr kefirt vagy joghurtot adunk hozzá. Grapefruit helyett esetleg cukor nélkül főzött almakompót, vagy nyers narancs használható. Bélrenyheség esetén kívánatosabb a citrus-féle gyümölcsök fogyasztása.
• Ebéd: Zöldsaláták vagy kevés margarinon párolt zöldség, mellé 1-2 szelet baromfi sonka vagy sovány sajt; 1-1 kemény tojás vagy 10-12 dkg grillcsirke bőre nélkül.
Saláták: Zöldsaláta vagy jégsaláta önmagában vagy egyebekkel együtt - uborka, paradicsom, retek, póréhagyma stb. összevágva és kevés kalóriaszegény öntettel ízesítve.
Sárgarépa - 2-3 közepes sárgarépa reszelve, kevés citrommal.
Spenót-saláta - 10-15 dkg friss, gyenge spenót, 2-3 db. friss, nyers gomba, 1 db kemény tojás összevágva. Ízesítés fokhagymás öntettel.
Párolt zöldség - zöldborsó, zöldbab, sárgarépa, kelbimbó stb. külön-külön vagy vegyesen.
• Vacsora: Gyümölcs - 1-1 alma, narancs, vagy megfelelő mennyiségű egyéb idénygyümölcs, mellé 1-1 pohár kefir, natúr joghurt 2-3 kiskanál korpával vagy 12,5 dkg zsírszegény túró.
Aki meleg ételre vágyik inkább, ez a vacsora kiváltható egy-egy csésze krémlevessel - spárga, brokkoli stb.
• A kúra alatt bő folyadék-bevitel kívánatos, például cukor nélküli gyümölcsteák. Tetszés szerint fogyasztható napi 1-2 kávé.
• Éhségrohamok ellen kitűnő 1-2 paradicsom vagy alma, 1-1 szelet Hamlet vagy egy marék buláta.
Fenti étrend javasolt a hétköznapokra a cél-súly eléréséig. Hétvégén az egészséges étrend szabályainak betartása mellett a szokásos családi étrend mértékletesen (- egy falatnak mindig fél a fele).
A diabétesz két fő típusba sorolható. Talán közismert tény, hogy mind az 1-es, mind a 2-es típusú forma az öröklődő betegségek közé tartozik. Az 1-es típusú súlyosabb formáját, amely rendszerint inzulin kezelést tesz szükségessé, akár egy-egy vírus-infekció, pl.: influenza is előhívhatja.
A gyakoribb, 2-es típusú cukorbetegség kezdetben szinte semmi panaszt nem okoz, többnyire valamilyen szűrés jellegű vizsgálat deríti ki. Ez a fajta ma rohamosan szaporodik és megjelenését az elhízás provokálja. Akinek öröklött hajlama van erre a betegségre, - már pedig a magyar népesség 60%-ka ilyen, - testsúlya függvényében lesz valóban beteg:
- Ha elhízik, már fiatalon elindul a baj.
- Ha normál testsúlyú marad, akkor több évtizeddel is kitolható a betegség megjelenése.
- Sőt az is lehetséges, hogy nem lesz beteg.
Az ilyen egyéneknél már 5 kg súlyfelesleg is megduplázza a cukorbetegség megjelenésének kockázatát.
Bár a 2-es típusú cukorbetegségről is tudjuk, hogy alapvetően genetikusan determinált, mégis gyakorisága az egész világon, - így hazánkban is - döntően az egészségtelen táplálkozással és mozgásszegény életmóddal összefüggésben növekszik.
• A 2-es típusú diabétesz a világ legelterjedtebb anyagcsere betegsége;
40-65 évesek 5%-ka,
65 év felettiek 10%-ka cukorbeteg.
• A diabéteszt megelőző elő-állapot, a csökkent vagy kóros cukortolerancia (csökkent cukor-tűrőképesség) 65 éves kor felett durván 25%. Ebből az esetek kb. harmadában alakul ki igazi cukorbetegség.
• 50 évnél fiatalabb életkorban a cukorbetegek több, mint a fele nem kerül felismerésre.
• A diabétesz önmagában is megrövidíti az élettartamot és rontja az életminőséget, ám különös jelentőségét az adja, hogy fontos kockázati tényezője a szív-érrendszeri érelmeszesedéses betegségeknek és halálozásnak - a diabétesz 3-5-szörösre növeli ezek gyakoriságát.
• A betegség gyakorisága a harmadik világban exponenciálisan nő. Ez önmagában is világosan megmutatja hátterében az életmódi és étkezési szokások döntő szerepét , ill. azt, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulása megelőzhető lenne egészséges életmóddal.
Még a 80-as években publikáltak egy érdekes megfigyelést: Ausztrál bennszülötteket, - akik már áttértek az urbanizációs életmódra, elhíztak és cukorbetegek lettek, - néhány hétre visszavittek tradicionális életkörülményeik közé. Halásztak, vadásztak, „gyűjtögető” életmódot folytattak mindössze 7 héten át. A 7. hét végére az átlagos vércukorszint a normálisra csökkent és jelentősen javultak a vérzsír-szintjeik is.
Amikor valakinek diagnosztizálják a 2-es típusú diabéteszét, ezzel együtt szív-érrendszeri betegségét illetően kockázata vagy esélye olyan, mintha már legalább egy infarktuson átesett volna. Tapasztalataim szerint, amikor valakivel közlöm, hogy valamikor átesett már egy szív-infarktuson, többnyire megrémül és komolyan veszi az orvosi tanácsokat. Miközben a 2-es típusú cukorbetegség megállapítása nem rázza meg az embereket. Gyakran eleresztik a fülük mellett a közlést és a terápiás tanácsokat is, - ha ilyet egyáltalán kapnak - többnyire lazán kezelik. Holott egészség és életkilátásaikat illetően semmivel nincsenek jobb helyzetben, mintha már átestek volna egy infarktuson.
Természetesen nem cél, hogy rémisztgessük a betegeket. Csupán arról szeretném őket meggyőzni, hogy tegyék meg önmagukért azt, amit senki más nem tehet meg helyettük. Sokszor eszembe jut Joó Sándor, korábbi lelkészük magyarázata a Biblia „a napok gonoszak” (Ef 5,16) megállapításáról. Sándor bácsi szerint azért gonoszak a napok, mert úgy tűnik, mintha vég nélkül ismétlődnének. Pedig nem ismétlődnek vég nélkül. Egyszer elérkezünk az utolsóhoz.
A panaszt nem vagy kevéssé okozó betegségek és állapotok hanyagolása, amilyenek a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a magas vérzsír-szintek, vagy egy nem kielégítően kezelt magasvérnyomás, a dohányzást meg sem említve, éveket, sőt évtizedeket vesznek el tőlünk és amíg még itt vagyunk, siralmasan rontják életminőségünket és teljesítőképességünket. Ha hívő keresztyének vagyunk, tudjuk, nem vagyunk a magunk tulajdona, sáfársággal bízattunk meg a testi egészségünket illetően is.
A sáfároktól pedig a hűség kívántatik meg(1Kor 4,2). Mit jelent a sáfárok hűsége? Azt, hogy amivel megbízták, arra használja, amire kapta! Az egészségünket nyílván nem arra kaptuk, hogy pusztítsuk vagy visszaéljünk vele. A bűnt Isten Jézus Krisztus áldozatáért megbocsátja, ám a következmények többnyire maradnak.
• Ne nézzük el és ne bocsássuk meg magunknak olyan könnyen az elhízás bűnét.
• Vegyük komolyan a „kicsit magasabb a vércukrom” jelentőségét. Bármennyire érzékenyen érinti is régi, óemberi természetünket. Egy ilyen megállapítás egyet jelent azzal, hogy soha többé , - míg Jézus vissza nem jön és meg nem váltja testünket is, - nem fogyaszthatunk édes dolgokat, sem cukorral, sem mézzel édesítetteket. Kerülendők a túl édes gyümölcsök is, mint a szőlő, a szilva, a mazsola vagy az aszalt szilva.
« Vissza Dr. Erdélyi Judit honlapjára