« Vissza Dr. Erdélyi Judit honlapjára
Népünk egészségi állapota -
Az ezredfordulóig a magyar nép az élet számos területén jelentősen lemaradt a fejlett nyugat-európai országok népeihez hasonlítva. Szembeötlő ez a lemaradás a gazdasági élet, a politikai szabadság, és sajnos az erkölcs területén is. Ám a legkirívóbb hiányosságokat a lakosság egészségi állapotával kapcsolatosan találjuk. Ez azért is különösen szomorú, mert az utóbbi két-három évtizedben a tényeken alapuló orvoslás sok jó felfedezést tett és azokban az országokban, ahol éltek és élnek ezekkel az új ismeretekkel, az emberek élettartama és életminősége ugrásszerűen javult. Eközben nálunk a helyzet nem hogy változatlan, hanem ijesztően rosszabbodik. Népünk egészségi állapota nemcsak az EU tagállamaihoz, de még a környező országokhoz viszonyítva is drámai.
Magyarországon jelentős bajok vannak az egészségügyi ellátórendszerrel, melynek minősége, fejlődése, a ráfordított anyagi források messze elmaradnak a jogos igényekhez. Népünk egészségi állapota azonban nemcsak, vagy nem elsősorban az ellátórendszer hibái és hiányosságai miatt olyan, amilyen.
A népesség 1981 óta tartó fogyása, és a társadalom elöregedése mellett az aktív, keresőképes népesség halálozási aránya is igen magas. Bár a csecsemőhalandóság csökkent, még így is meghaladja az EU-átlagot. A középkorú férfiak halálozási aránya Európában nálunk a legmagasabb.
Az ezred fordulón a születéskor várható átlagos élettartam
• férfiak esetében 66, 37 év,
• nők esetében 75,24 év volt.
Ez valamivel jobb ugyan, mint a megelőző évtizedben, ám messze elmarad az Európai Unió átlagától: férfiak - 75 év, nők 81-82 év. Az európai országok jelentős részében az emberek születéskor várható élettartama 7-10 évvel hosszabb, mint Magyarországon. A hazai várható élettartam alacsonyabb a környező közép európai átlagnál is.
Magyarországon manapság évente kb. 140 ezer ember hal meg. A halálokok megoszlása a következő:
• 51 % szív-érrendszeri betegségben,
• 25% daganatos betegségben hal meg.
• A további 24%-kon osztozik
- az emésztőszervi halálozás - 7,5%, mely a halálokok sorrendjében a harmadik helyen áll. Ezen csoport 75-80%-át az alkoholizmus okozta májzsugorodás miatti korai halálozás teszi ki, ami az elmúlt 30 évben 7-8-szorosára emelkedett, jelenleg kb. 7-szerese az EU-átlagnak. Ebben a vonatkozásban a legutolsó helyen állunk, még Románia is megelőz bennünket.
- A következő a halálokok sorrendjében a külső okok miatti halálozás - balesetek, öngyilkosság és erőszak - 7%.
- Az összes többi betegség a fennmaradó 9,5%-kon osztozik.
Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint világszerte az összes évi halálozás 29%-kát a szív- érrendszeri betegségek teszik ki. Mint láttuk, Magyarországon ez az arány sokkal rosszabb; a keringési betegségek az összes évi halálozás több, mint 50%-ért felelősek. Minden második ember ezek miatt hal meg! Ez a szám óriási, hazánkban a szívérrendszeri betegségek messze vezetnek a halálokok között. Közöttük is a szívinfarktus és az agyér-betegségek az elsők, döntően magas vérnyomásos eredettel.
Hazánkban a szívinfarktus gyakorisága mintegy háromszorosa, a stroke (agyvérzés, agyér-katasztrófa) előfordulása pedig kb. négyszerese az EU-átlagnak. A volt szocialista országokban mindenütt a hazaihoz hasonló a helyzet, közöttük a középmezőnyt foglaljuk el.
Amíg a nyugat-európai országokban
• a dohányzás visszaszorítása,
• a táplálkozási szokásokban bekövetkezett változások,
• a mozgáskultúra változása; mozgás-gazdag életmód és
• a korszerű gyógyszeres kezelések hatására
a keringési betegségek okozta halálozás mértéke 1970 óta 40-50%-kal csökkent, addig ugyanezen idő alatt hazánkban jelentősen nőtt.
Hazánkban a rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás is messze meghaladja az EU-átlagot, annak közel 2-szerese.
• A férfiak esetében a tüdőrák - EU-átlag 2,5-szerese -,
• nők esetében az emlő- és méhnyak-rák - EU-átlag 3,5-szerese - vezet.
• Mindkét nemben emelkedik a vastagbél- és végbél rosszindulatú daganatai okozta korai halálozás.
Az eddig sorolt tények kérdéseket vetnek fel bennünk:
- Vajon a közel tíz évvel rövidebb élettartam, és a rosszabb életminőség népünk végzete?
- Isten talán nekünk, magyaroknak rövidebb élettartamot, rövidebb kegyelmi időt adott, mint más népeknek?
- Mi talán hajlamosabbak vagyunk akár a szív-érrendszeri, akár a daganatos betegségekre, mint más nemzetek?
- Vagy egyszerűen csak a vetés és aratás vastörvénye - „Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” - Gal 6,7 - működik?
- Hogyan gondolkodik Isten a halandóság, „romlandóság szolgasága” - Rm 8,21- alá rekesztett ember életidejéről?
A Biblia híradása szerint az emberek kb. az özönvíz idejéig sok száz évet éltek. Noé története előtt, amikor a bűn és az erőszak megsokasodásáról ír a Biblia, arról is találunk egy mondatot, miszerint Isten csökkentette az ember életidejét a Földön, és azt 120 esztendőben határozta meg - 1Móz 6,3:
„Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő.”
A különös az, hogy ezt nemcsak a Bibliából tudhatjuk. A genetika tudománya mára már kimutatta, hogy a DNS-ünkbe írt információ szerint az ember várható élettartama 120 év lehetne. A mai ember, - a magyar is - ezt az életkort jó életminőségben érhetné el, és a nagy többségről elmondható lenne, amit Ábrahámról, a hívők atyjáról jegyez fel a Szentírás, miszerint „meghalt késő vénségben, öregen, betelve az élettel” került elődei mellé - 1Móz 25,8.
Korábban az ember önpusztító magatartása, a háborúk mellett a fertőző betegségek ill. a velük szembeni tehetetlenségünk okozta, hogy az átlag életkor még sokszor az 50-60 évet sem érte el. A zsoltáros szerint „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő”- Zsolt 90,10.
Isten 20. századi ajándékai a tudományos felfedezések területén -
• az „öregedés” folyamatának megismerése, a fékező és gyorsító mechanizmusok feltárása, sőt befolyásolhatósága,
• a korábbi fertőző betegségek felszámolása,
• a szív-érrendszeri betegségek megelőzhetősége, jó kezelhetősége, lassíthatósága,
• az utóbbi évtizedek eredményei a daganatos betegségek területén is,
- mind, mind arra segítenek minket, hogy egyre jobban megközelíthessük a génjeinkbe kódolt élettartamot. Persze, amikor egy-egy kérdésben „megoldást” találunk, akkor támad másik három gond. Eltűnt a pestis és a himlő, jól kezelhető a skarlát, megfékezhetővé vált a tbc, ma van helyette AIDS, gyógyszer-rezisztens tbc, madár influenza vagy Ebola...
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá...” - Jak 1,17.
Az orvoslás mai eredményei Isten jó ajándékai, melyek révén lehetőségünk nyílik arra, hogy földi élettartamunk egyre jobban megközelítse az Isten által génjeinkben kódolt időtartamot. Ily módon némelyek számára megnövekedhet a kegyelmi idő, Krisztus tanítványai pedig tovább szolgálhatják Urukat a földi dimenzióban. Persze mindez csak akkor, ha élünk a kapott lehetőségekkel...
Ma tehát azért, hogy a várható élettartam mind a férfiak, mind a nők esetében Magyarországon tíz évvel kevesebb, mint az Európai Unió többi tagállamában, kb. 15 évvel kevesebb, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban, az életmódi vagy civilizációs bűneink a felelősek.
E tekintetben sok mindent kellene abbahagynunk vagy másként csinálnunk; bibliai szóhasználat szerint sok mindenből kellene megtérnünk. Nyilván létezik számos olyan betegség, melyek fellépéséért az egyént nem terheli közvetlen felelősség. Mégis, ma Magyarország ill. a magyar nép egészségi állapotát számos olyan tényező határozza meg, melyek miatt nem rázhatjuk le az egyéni felelősséget sem. Ilyenek: a cigaretta, az alkohol, a nehéz, zsíros éltelek fogyasztása, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a szűrővizsgálatok igénybe nem vétele, és a stressz.
A felsoroltak közül talán a stressz vonatkozásában a felelősség társadalmi szintű is, ám mégsem állíthatjuk egyikről sem, hogy ne függne az egyéntől is, hogy ezekben vagy ezekkel él. Isten által a DNS-ünkben kínált kegyelmi idő jóval hosszabb tehát, mint amit életmódi bűneink következményeként igénybe veszünk.
Közel másfél évtizede teszek eleget szinte az egész Kárpát medencében a gyülekezetek meghívásának és mondom el az embereknek, miért nem találkozik Isten jó tetszésével a természetgyógyászat bármi formájának alkalmazása életünkben. Csodálkozva tapasztalom, hogy a hívő emberek nagy többsége sem érti, miért utálatos Isten előtt akárcsak a gyógyteák vagy egyéb úgymond egészségmegőrző szerek vagy a vitaminok rendszeres és túlzott fogyasztása. Miközben ugyanezek az emberek, - jó esetben, - elnézően mosolyognak rajtam, amikor a disznó vágás, disznó tartás, egyáltalán bármi sertésszármazék fogyasztásának elhagyására bíztatom őket, vagy a testsúlycsökkentés és mozgás gazdag életmód fontosságáról beszélek.
Ma már pontosan tudjuk, hogy a népünk 75%-ának az idő előtti halálát okozó ill. életünk utolsó két-három évtizedének minőségét rontó keringési és daganatos betegségek hogyan lennének megelőzhetők, szelídíthetők ill. sokkal későbbi életkorra kitolhatók; és hogyan lehetne ezeket hatékonyabban kezelni.
Kétségtelen tény, hogy ezek a bajok előrehaladásuk jelentős részében csendben, panaszokat nem okozva, alattomosan „dolgoznak”. Mégis, félelmetes, hogy az ezekkel való helyes törődést mennyire félvállról veszik még a keresztyének is, miközben az életüket nem veszélyeztető, egyes esetekben legfeljebb kellemetlenségeket okozó bajaikkal, sokszor pedig a nem létező vagy képzelt betegségeikkel futkosnak fűhöz és fához. Nem sajnálnak időt, pénzt, hitet adni bármiért, amiről azt híresztelik az emberi nyomorúság vámszedői, hogy segít.
A betegségek valós megelőzhetősége és a mai tényleges gyakorlat közötti szakadék áthidalhatatlannak látszik és oka a gyökeréig bűnös emberi természetben keresendő. A bűn, - miszerint az ember a maga útját akarja járni, a maga istene akar lenni, maga magának ő a legfontosabb, - vakká teszi az embert éppen azokban a kérdésekben, melyek vágyva vágyott céljait, - például a tényleges egészségét szolgálnák. Biztonság szükséglete végzetes, mivel azonban ezt a biztonságot, - élete biztos pontjait - a látható világban, Istentől távol keresi, ezért óhatatlanul bálványimádóvá lesz.
Sajnos ez sokszor igaz a hívő, keresztyén emberre is. Ha élete biztos pontja valóságosan és tudatosítottan nem Jézus Krisztus, akibe belehelyezett minket Isten, és akiben „megáldott minket” - Ef 1,3 -, akkor az egészségéhez való viszonyulása csak rossz, csak bálványimádó lehet. Az ember észre sem veszi, amikor szembekötősdit játszik önmagával!
A gyógyteák vagy az Aloe vera készítmények természetesen nem okkult gyökerűek, mégis, ha egy hívő ember túlzásba viszi az ezekkel való élést és foglakozást, ezzel arról tesz bizonyságot, hogy élete biztos pontja nem Jézus Krisztus, hanem a vélt egészsége és ilyen módon bálványimádó gyakorlatot folytat. Ne felejtsük, hogy az okkult gyakorlat első lépcsője a bálványimádás és bármi szent és jó dolog is bálvánnyá lehet, hiszen a mi hozzáállásunk teszi azt bálványimádássá és nem feltétlenül rossz önmagában.
Nem könnyű megtalálni a keskeny utat az egészség kérdésében, de ha valóban Krisztussal járunk, nem is lehetetlen. Keresztyén emberekként nem rázhatjuk le magunkról a tényleges egészséggel kapcsolatos felelősséget, hiszen „nem a magunkéi vagyunk” - 1Kor 6,19. - hanem a Krisztus tulajdona.
A testi egészség fontos dolog, alapvetően Isten ajándéka, melynek egész életünkben Ő a szuverén ura. Ám ez soha nem végzetet jelent! Az Istent dicsőítő élet része az is, hogy vigyázunk mennyei Atyánk csodálatos ajándékára, az egészségre. Tehát
• nem hanyagoljuk el azt,
• nem pusztítjuk magunkat úgymond élvezeti szerekkel,
• ha betegség jelentkezik, azzal a helyén törődünk, Isten tetszése szerint kezeltetjük magunkat!
• E felsoroláshoz tartozik ma az orvoslás egy új ága is: a megelőzés - idegen szóval a prevenció, - mely számos területen eddigi életmódunk megváltoztatását igényli és kitartó, következetes engedelmességet.
Az életünket megrövidítő és igen korán, ám csendben, panaszokat nem okozva kezdődő szív-érrendszeri és daganatos betegségek kockázata csökkenthető! Nekem meggyőződésem, hogy az utóbbi két évtizedben Isten a tényeken alapuló orvoslás felfedezései útján számos jó ajándékot adott nekünk, melyekkel ha élünk, tényleges testi egészségünket szolgálhatják. Eredményképpen betegségeket kerülhetünk el ill. messze későbbi életkorra tolhatunk ki.
A testünk dolgaihoz való viszonyulás Isten gondolata szerinti törvénye a „mértékletesség” - Gal5,23 - ami a Lélek gyümölcse. A „mértékletesség” egyfajta krisztusi életminőség, amit Isten Lelke terem az övéiben. Ez a hétköznapi gyakorlatban azt jelenti, hogy a keskeny úton járunk. Egészségünk dolgaiban a keskeny út olyan hegyi ösvényhez hasonlít, mely a hegygerincen vezet; tőle jobbra és balra mély szakadékok tátonganak.
A keresztyén embernek a testi egészség-betegség kérdését az örök élet távlatában lehet és kell a valós helyére és értékére tennie. Nem élhetünk vissza a mulandóval sem annak bálványozása, sem annak elhanyagolása formájában.
Mint láttuk, a magyar nép egészségi állapota drámai. Amíg a nyugati országokban például a szív-érrendszeri halálozás 1996-ra az 1970-s szint kb. felére csökkent, addig Magyarországon 1997-ben még mindig 22-23%-kal volt magasabb, mint 1970-ben.
A népesség fogyás, a kb. évtizeddel rövidebb várható élettartam, a halálozás több, mint 50%-káért felelős szív-érrendszeri betegségek, az EU átlag kétszeresét elérő daganatos halálozás vagy az alkoholos májkárosodás okozta halálozás rendkívüli megszaporodása, - mind-mind megállítható, illetve megelőzhető lenne. Ugyanúgy, mint a többi EU tagállamban, nálunk is legalább egy évtizeddel kitolható lenne a várható és minőségi élettartam.
Az okok hátterében az első helyen a lakosság ismereteinek az elégtelensége áll. A csekély ismeret a kérdés fontosságának az alulértékelésével párosul. A jelen helyzet leginkább az önpusztító életmóddal, a hiányos egészségkultúrával, és az egészségügyi ellátás elégtelen színvonalával jellemezhető.
Mi mindenből kellene tehát megtérnünk csupán a testi egészségünkre szűkítve most a kérdést?
Vegyük végig pontról pontra azt az összefoglaló táblázatot, melyet szinte minden betegemmel megbeszélek a mindennapi munkám során. Ez a érelmeszesedéssel járó, szív-érrendszeri betegségek rizikófaktorait vagy kockázati tényezőit sorolja fel. Az életmódi vagy civilizációs ártalmakat vagy bűnöket orvosi nyelven rizikófaktoroknak, magyarul: kockázati tényezőknek nevezzük.
Mielőtt megvizsgáljuk, hogy kik is kapnak manapság szívinfarktust vagy agyvérzést, nézzük meg előbb a kockázati tényező vagy rizikófaktor fogalmát közelebbről:
Kockázati tényezőknek nevezzük azokat a génjeink által meghatározott tulajdonságainkat és az életmódunkból, mindennapi gyakorlatunkból jövő körülményeinket, melyekről ma már bizonyított, hogy egy-egy konkrét betegség kialakításában döntő szerepük van.
A minap kontrollon járt nálam az egyik koszorúsér-tágításon átesett betegem és kiderült róla, hogy igen magas a koleszterin szintje, pedig szedi a lipidcsökkentő gyógyszerét. Olyan magas volt ez az érték, hogy feltettem a kérdést, hogy is áll a zsírszegény étrenddel. Kiderült, hogy egyáltalán nem törődik vele, olyannyira nem, hogy zsírral főznek! Erre a válaszra kicsit derékon ragadott az indulat, hiszen minden betegemnek pontosan és részletesen elmagyarázom, hogy mit, hogyan és miért éppen úgy.
Ma a tényeken alapuló orvoslás már fehéren-feketén bebizonyította, hogy a vérünkben lévő koleszterin színt a kulcsa az érelmeszesedéses folyamatoknak. Olyannyira igaz ez, hogyha egy érszűkületes betegnek akár csak egy évig is bizonyos alacsony szinten - a „célértéken” - tudjuk tartani a lipid paramétereit, akkor a szűkület jelentősen csökkeni fog. Ha azonban nem törődünk a koleszterin szinttel, akkor a koszorúsér tágítás vagy ér-csere műtét jó eredménye is igen rövid idő alatt elrontható. Már egy év alatt is ugyanoda visszaszűkül az ér.
Így aztán feltettem a kérdést ennek a férfinek, vajon meddig is szeretne élni? Mire azt válaszolta, hogy ahogyan a „sors” adja! No, egy ilyen álságos választ nem lehet szó nélkül hagyni!
Mi keresztyének tudjuk, hogy olyan mint a „sors” nincs. Tudjuk, hogy életünk ideje Isten kezében van, aki oly módon kormányozza az életünket, hogy bizonyos törvényeket helyezett el a világban. Ilyen például a v etés és aratás törvénye is. Senki, aki krumplit ültet, nem fog azon a helyen paradicsomot találni! Isten ugyan mindenható, ha akarja, képes hatályos kívül helyezni a saját törvényeit is, de a tapasztalat szerint ritkán tesz ilyet.
A tényeken alapuló orvoslás éppen azt jelenti, hogy Isten, mivel szeret minket, megengedte, hogy megismerjük a törvényeit a betegségek vonatkozásában is. Ha pedig már ezeket ismerjük, de figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem a „sors”, még csak nem is Isten, hanem mi magunk fogjuk meghatározni az életünk idejét!
Egy-egy betegség rizikófaktorai azok a tényezők, amelyeket ha ismerünk és komolyan veszünk, elkerülhetünk, megszelídíthetünk, ill. mesze későbbi életkorra tolhatjuk ki azokat a betegségeket. Ha valaki fűrészeli a lábat, annak a lába vérezni fog! A vérző lábat lehet kötözgetni akár meddig, ám a vérzés akkor áll el csak, ha az illető abbahagyja a fűrészelést.
A szívérrendszeri betegségek kockázati tényezői éppen azt mondják el nekünk, mely pontokon kell abbahagynunk a fűrészelést, ha nem akarunk idő előtt szívinfarktusban, agyvérzésben vagy szívelégtelenségben meghalni!
A szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata csökkenthető!
Ismeri Ön a koleszterinszintjét?Fő rizikótényezők:• Van-e olyan vérzsír szintje, amely eltér a normál értéktől? • Koleszterinszint > 5,2 mmol/l (4,7 mmol/l 30é alatt) • Trigliceridszint > 1,7 mmol/l • HDL-koleszterinszint < 1,0 mmol/l - férfiak < 1,2 mmol/l - nők • Dohányzik? • Magas a vérnyomása? • Túlsúlyos? Kiegészítő rizikótényezők: • Cukorbeteg? • Mozgásszegény életmódot folytat? • Sok stressz-hatás éri? • Szed fogamzásgátló tablettát? • Előfordult-e már családjában infarktus vagy agyvérzés? • Férfi? • Középkorú?
|
Nézzük tehát a jelölteket! Ki kap koszorúsér-betegséget, szívinfarktust vagy agyvérzést?
Országunkban az EU átlag háromszorosát kitevő szívinfarktus és az EU átlag négyszeresét elérő stroke hátterében az első ok a vérzsírok magas szintje.
A lipidek közül a legnagyobb jelentősége a koleszterinnek van. Az ún. összkoleszterin két fő összetevője az LDL („rossz”) és a HDL (védő) koleszterin. Az LDL szint általában magasabb a kívántnál, a védő koleszterin pedig alacsonyabb.
A lipidkutatás eredményeként az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent az összkoleszterin elfogadott határértéke. A 60-as években 6,5-7,8 mmol/l között tartották normálisnak. Ahogyan a koleszterin döntő szerepét az érelmeszesedés folyamatában egyre pontosabban megismertük, változott a vélemény a normálisnak mondható szintekről. A 80-as évek végétől a 30 évnél fiatalabbak számára 4,7mmol/l-ban, míg a 30 év felettieknek 5,2mmol/l-ban adták meg a normális koleszterinszint felső határát.
Az ezredfordulón a célértékek ismét csökkentek. Olyan egyéneknél, akiknek más rizikófaktoruk is van, 4,5 mmol/l értéket tartanak elfogadhatónak. Napjaink legújabb törekvése szerint ezt az értéket 3,5-4mmol/l-re kell csökkenteni.
Tehát ma bizonyított tény, hogy ha a vérben az összkoleszterin szint magasabb, mint 4,5-5,2 mmol/l, akkor a mészlerakódás az erekben felgyorsul. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha a koleszterinszint 4-5 közötti, akkor az ember érrendszere egy év alatt „csak” egy évet öregszik. Ha azonban ez az érték 6-7 között van, akkor egy év alatt kettőt öregszik, ha 8-9 közötti, akkor évente 3 évet és így tovább...
A triglicerid a lipidek másik fontos összetevője. Ennek a mai tudásunk szerint 1,7 mmol/l alatt kell lennie ahhoz, hogy az ereink egy év alatt csak egy évet „öregedjenek”. Leggyakrabban akkor szokott megemelkedni, ha valaki zsírral főz, vagy ha cukorbetegsége van ill. annak a helyes kezelését, diétáját elhanyagolja, vagy a mája beteg.
Többnyire az ember szervezete az első 40 évben kitűnően tudja ellensúlyozni az egészségtelen táplálkozás bizonyos következményeit. Akármit ehet, hacsak örökletes hajlama nincs rá, lipid szintjeit képes a helyén tartani. Eközben azonban a szabályozása úgy kimerül, hogy később már a szigorú diéta ellenére sem képes a megfelelő szabályozásra; már a semmiből is koleszterint és/vagy trigliceridet „gyárt”. Ilyenkor gyógyszeresen kell beállítani a vérzsírok szintjét, ha a nagytempójú mészlerakódást fékezni ill. megállítani akarjuk.
A célértékek elérését először életmódi változtatásokkal, - diétával (helyesebben szólva: egészséges étrendre történő átállással), a fizikai aktivitás fokozásával igyekszünk elérni. Amennyiben ez nem vezet kellő eredményre, gyógyszeres kezelés javasolt.
Ma már megbízható és számottevő mellékhatások nélküli, jó gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyek évtizedeken át nyugodtan szedhetők. A leghatékonyabb és legbiztonságosabb lipidcsökkentők ma a sztatinok. Ezeket folyamatosan kell szedni. Ma már hazánkban a beteg számára az áruk is filléres, a jó kezelés tehát nem anyagi kérdés. Ám többnyire önmagukban, zsírszegény étrend nélkül, nem oldják meg a problémát. Vagyis az egészséges étkezésre való áttérés nem kerülhető ki a gyógyszerek mellett sem.
A szervátültetésekkel kapcsolatos kutatások során derült ki, hogy már a 25 éves ember ereiben is kimutatható a mészlerakodás az érfal rétegei között. Ha valakinek akár sztatinok folyamatos szedése révén is, de 4,5 mmol/l alatt tartható a koleszterin szintje, kb. 2-3 év után a mészlerakódás nemcsak megáll, hanem visszafordul. Ilyenkor még az érfal rétegei közül is képes kioldódni a mész. A nagy klinikai tanulmányok szerint a célértékeket elérő, kielégítő lipidcsökkentés önmagában is 20-30%-os rizikócsökkenést eredményezhet.
Érthetőre fordítva ezt az állítást: 1 millió ember helyes lipidcsökkentő kezelésével évi
• 12 ezer szívinfarktus,
• 7 ezer halál, és
• 3 ezer agyvérzés előzhető meg.
Ezen lehetőségekkel szemben, - a tudatlanság, a kérdés alulértékelése és az egészségügyi ellátás elégtelen volta eredményeképpen - hazánkban a felnőtt lakosság 70%-ának magasabbak a lipid szintjei a normálisnál. A bizonyítottan érelmeszesedésben szenvedő magas vérzsír-szinttel rendelkezőknek csak kb. 20%-a kap lipidcsökkentőt, és a kezelteknek is csak a fele éri el a célértékeket.
Ideje lenne már, hogy a hívő keresztyének ebben a kérdésben végre megtérjenek megrögzött szokásaikból. Megengedhetetlen főzéshez a zsír használata, illetve minden kerülendő, aminek bármi köze van a disznóhoz. Általában ez a legkevesebb, amit az orvos tanácsolhat.
Az egész sokkal inkább szemlélet, vagyis gondolkodásunk megújulásának a kérdése (Rm 12,2), mint anyagi kérdés. Az egyik nem drágább a másiknál, csak más. A magyar lakosság étkezési szokásaiban a táplálkozás összes ismert kockázati tényezője, - minőségi és mennyiségi rizikófaktora, - kivétel nélkül jelen van. Tradicionális étkezési szokásainkat tehát alapjaiban kell megváltoztatni.
• Disznó hús helyett inkább hal és baromfi,
• a fehér kenyér és finom pékárú helyett rost dús, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyérféleségek,
• kevesebb fehérlisztes és édes étel,
• több, de zsírszegény tej- és tejtermék,
• kevesebb só,
• sokkal több zöldség és gyümölcs, de nem a túl sok, és zsíros húsok mellé, hanem helyett!
Amikor pedig valakinek már lipidcsökkentőre van szüksége, azt alkudozások nélkül tanácsos szedni. Jó lenne, ha népünk tagjai nem a megbízható gyógyszerek mellékhatásaitól félne, hanem például az érelmeszesedés biztos következményeitől.
Az agyi érelmeszesedés és koszorúsér betegség hosszú évekig nem okoz panaszt, lehet vele nem törődni, de a vetés és aratás - Gal 6,7-8 - vastörvénye idővel érvényesül.
A vérzsír-szintek befolyásolásával kapcsolatban említést érdemel még a mértékletes alkoholfogyasztás - ilyenkor napi nem több, mint 1-2 deci borivásra gondolunk. A szív-érrendszeri betegségek előfordulása a mérsékelt alkoholfogyasztók között az absztinensekével összevetve 30-40%-al kevesebb, tehát a védő hatás jelentős. A védőhatás pontos mechanizmusa is tisztázott és többtényezős:
• Közülük kiemelendő, hogy az alkohol a szérum HDL-koleszterin (védő-koleszterin) szintjét emeli.
• Vörösbor esetében ehhez hozzájárul a benne lévő antioxidánsok (alfa-tokoferol) LDL-koleszterin („rossz”-koleszterin) szintet csökkentő hatása is.
• „A tudatlanság időszakát eddig ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjenek meg” - Apcsel 17,30. Nem hinném, hogy ez az ige csak a lelki dolgokra érvényes! A vérzsír-szintek ügyében pedig a tudatlanság ideje elmúlt.
• Legjobb kora gyermekkorban kezdeni az egészséges étkezést. Ám akárhányéves is valaki, javasolt áttérni rá!
• A felnőtt lakosság teljes körű koleszterin-szint szűrése lenne kívánatos -
• 40 év alatt kétévente,
• 40 év felett évente.
• Az eredmény függvényében életmódi változtatások ill. lipidcsökkentők alkalmazása a célértékek elérésére és fenntartására.
Magyarországon a lakosság 51%-kának időelőtti halálát okozó szív-érrendszeri betegségek kockázati tényezőit vizsgálva a második a dohányzás. A dohányzás azonban nemcsak a szív-érrendszeri betegségek rizikófaktora.
Egy alapos, 30 éves után követéses vizsgálat szerint a dohányzás felelős a
• tüdődaganat okozta halálozás 91%-
• a felső légúti, garat és nyelőcső daganatos halálozás 85%-
• a húgyhólyag-rák halálozás 53%-
• a hasnyálmirigy-rák halálozás 44%-
• a veserák halálozás 29%-
• egyéb daganatos halálozás 23%-
• a krónikus tüdőtágulás és hörghurut okozta halálozás 76%-
• szív-érrendszeri betegségek okozta halálozás 37%-káért.
A dohányzással összefüggő halálozás Magyarországon 1990-2000 között évi mintegy 35-40 ezer eset, ami az összhalálozás 20-25%-ka.
Minden második dohányos a dohányzása miatt hal meg.
A dohányosok várható élettartama 10-20 évvel kevesebb, mint a nem dohányosoké, életminőségük, teherbírásuk messze alatta marad a nem dohányosokénak.
Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is magas a dohányosok aránya. A felnőtt lakosság /18-65é közötti/ 35%-ka dohányzik -
• férfiak 45%-ka,
• nők 27%-ka.
• Az 50-55 éves korosztály dohányzása még kirívóbb, - itt a férfiak 60%-ka, a nők 43%-ka dohányzik!
Az egy lakosra jutó cigaretta fogyasztás 1999-ben 2400 szál/fő volt, - az EU-átlag kb. 1600 szál/fő.
Az Európai Unióban az elmúlt 10 évben számos intézkedés történt a dohányzás visszaszorítására: Az egészségügyi felvilágosító munka, a reklámozás és a hozzáférés korlátozása révén a dohányosok száma csökken az EU tagállamokban és az USA-ban is. Például amíg az Egyesült államokban évente 1%-kal csökken a dohányosok száma, addig Magyarországon 3%-kal nő és egyre fiatalabb korban kezdődik a dohányos karrier!
Hívő keresztyének között ha a dohányzás kérdéseire egyáltalán időt és szót kell vesztegetni, az már önmagában is kórjelző, helyesebben szólva „engedetlenség” vagy „bűn”-jelző. Ma csak az nem tudja a dohányzásról, hogy az bűn, - az öngyilkosság és a gyilkosság egyik formája, - aki nem akarja tudni.
A cigaretta kezdetben mint ártalmatlan élvezeti cikk - enyhe stimuláló szer - terjedt el. Azonban az utóbbi három évtizedben minden kétséget kizáróan bebizonyosodott róla, hogy lényegében kábítószer, mely nagyon hamar függőséget eredményez.
A dohányzás kettős függőséget okoz, nikotin- és szertartásfüggőséget. Nem könnyű belőle szabadulni, de nem lehetetlen, különösen akkor ha valaki Krisztushoz tartozónak vallja magát, hiszen a cigaretta függőség sem más, mint a bűnfüggőség - a bűn rabszolgaság - egyik állomása. Ám „akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek” - Jn8,39.
A cigaretta azonban nemcsak függőséget okoz, de közvetlen módon is súlyosan károsítja az egészséget. A legenyhébb következmény a tüdőtágulás és a krónikus hörghurut, mely nemcsak megrövidíti az élettartamot, de súlyosan rontja az életminőséget is. Az ilyen ember terhelhetősége, munkabírása messze alatta marad a nem dohányzókénak. Több évtizedes cigarettázás következményei pedig sohasem múlnak el nyomtalanul. Mégis, ezek még a legenyhébb következmények.
Bizonyított tény, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek fent felsorolt, számos formájában betegségokozó szerepe van.
Fontos rizikófaktora a hazai népesség 51%-nak halálát okozó szív-érrendszeri betegségeknek. Az érelmeszesedést okozó hatás többtényezős, az egyik komponense például, hogy a nikotin a védő-koleszterin (HDL) szintet erősen csökkenti.
Tudjuk, hogy a passzív dohányzás is árt, vagyis a dohányossal egy levegőt szívó másik emberben is a rák ill. az érelmeszesedés kialakulását segíti a dohányfüst.
Blokkolja a magzat fejlődést és visszaveti a gyermekek fejlődését is. Fiatalok teljesítőképességét és terhelhetőségét már néhány hónapos dohányzás is erősen csökkenti. Stressz-helyzetben cigarettázók teljesen épp koszorúsereik ellenére is „csinálhatnak” maguknak szívinfarktust.
Olyan bűn ez, melyet sem maguknak, sem egymásnak nem nézhetnek el az emberek, a hívők még kevésbé. A legtöbb dohányos végső érvként arra hivatkozik, hogy számára a cigaretta a stressz vagy az idegesség legjobb ellenszere. „Már leszoktam róla, de ez és ez történt, kénytelen voltam ismét elővenni, hiszen semmi mással nem tudtam a bennem lévő feszültséget oldani!” Pedig a dohányzás nem tesz több jót a stressz vagy az idegesség ellen, mint amikor valaki úgy javítja a kocsija baloldali kerékének a defektjét, hogy kiszúrja a jobboldali kereket is!
A nikotin hatás részleteit ismerve nyilvánvaló, hogy az úgymond nyugtató hatás az egyik leggonoszabb becsapás. Abból adódik, hogy a nikotin felezési ideje viszonylag rövid, kb. 30 perc és így az előző cigaretta elszívását követően már a hiánytünetek, az elvonási tünetek jelennek meg. Ez ingerlékenységben, feszültségérzésben nyilvánul meg, amit a következő cigaretta elszívása megszüntet. Ezt élik meg a dohányosok nyugtató hatásként, holott a nikotin csak azt az idegességet szünteti meg, amit maga okoz!
Ám ha a cigaretta nyugtató hatása nem ördögi „tréfa” lenne is, hanem valós jó hatás; mennyire más ez a „békesség”, mint az, amelyiket Krisztus ígért nekünk (Jn14, 27)! Krisztus békessége nemcsak bármi körülmények között működőképes, de „mellékhatásoktól” is mentes.
Jézus Krisztus valóságos szabadságra szabadított meg minket. Ezért a hívő keresztyének, bármennyire is függőségben éltek a múltban, szabadok lehetnek a dohányzás ördögi, gyilkos kényszerétől.
Ne kezdjél dohányozni! Ha már elkezdted, azonnal hagyd abba!
A „fokozatosan kevesebbet szívok, majd elhagyom” nem működik. Csak az képes letenni, aki radikálisan szakít egészségpusztító szokásával. Az éppen megkezdett csomagot a maradék cigarettákkal tedd be a vitrinbe és írd rá: ezeket még elszívhattam volna, de már nem kellettek!
A magasvérnyomás korunk népbetegsége. Előfordulása a világ minden országában igen gyakori. Jelentős különbségek mutatkoznak azonban még a fejlett országok között is. Egy a közelmúltban történt felmérés szerint a nyugat-európai országokban jóval gyakoribb a magasvérnyomás, mint észak-Amerikában, - Kanadában és az Egyesült Államokban. Kelet-Európában pedig még rosszabb a helyzet, mint nyugaton.
A magasvérnyomás betegség a vizsgált országok közül Németországban volt a leggyakoribb - az átlagos gyakoriság 55%. Az európai átlag gyakoriság 44% szemben az észak-amerikai átlagos hipertónia gyakorisággal, ami 27-28%. Ez azt jelenti, hogy Európában 60%-kal több a magasvérnyomásban szenvedők száma, mint észak-Amerikában.
A betegség gyakorisága az életkor előrehaladtával is szaporodik. A magasvérnyomásosok száma Európában a 35-44 éves korcsoportban 27%, (észak-Amerikában 14%). Ez a szám a 65-74 évesek körében Európában 78%-ra, (észak-Amerikában 53%-ra) emelkedik.
A magasvérnyomás és a szívinfarktus, valamint az agyvérzés (stroke) okozta halálozás az egész világon párhuzamosan fut. Ha időben felfedezik és jól kezelik a magasvérnyomást, az infarktus és stroke okozta halálozás látványosan és pár éven belül csökken.
A fentiek alapján elmondható, hogy a 65. életévüket elérő emberek többsége, - Európában a döntő többsége, - magasvérnyomásban szenvedő beteg lesz. A magasvérnyomás maga is a szív-érrendszeri betegségek egyike, vagyis kialakulásához a táblázatunkban felsorolt tényezők kivétel nélkül mind hozzájárulnak. Ha pedig már jelen van, rizikófaktorként működik. Vagyis ezek a betegségek spirál-pályán haladva egymást rontják.
A magasvérnyomás igen alattomos betegség , hiszen az esetek döntő többségében semmi panaszt nem okoz. Általában már évekig jelen van és pusztít, mire felfedezik. Sokan el sem akarják hinni, amikor egy-egy szűrés jellegű vérnyomásmérés kideríti. „Hiszen nekem mindig alacsony volt a vérnyomásom” - mondják. Igen, az egészséges ember vérnyomása alacsony, ez a normális. Egészen addig így van, amíg magasvérnyomása nem lesz az illetőnek.
Nem egyszer mértem már akár 200-250 Hgmm-s vérnyomást is teljesen panaszmentes betegeknek, akik ráadásul nem is tudtak a bajukról. Sok beteg ma úgy kerül orvoshoz, hogy valaki a családban vesz egy vérnyomásmérőt és a családtagok kíváncsiságból méricskélni kezdik a vérnyomásukat.
A magasvérnyomás betegség tehát nem panaszok és nem érzés dolga ; többnyire csak a vérnyomásmérő mutatja. A szédüléses panaszok, amit az emberek szeretnek a vérnyomás kontójára írni, az esetek 90%-ban nem a vérnyomással, hanem például a nyaki gerinc meszesedésével függnek össze. Mivel a magasvérnyomás nem okoz panaszt, ugyanakkor igen nagy jelentőségű, de jól kezelhető civilizációs betegség, ezért törekedni kell a teljes körű szűrésre, hogy időben felismerjük.
Sajnos ma Magyarországon a már ismert magasvérnyomást sem kezelik jól. Egy felmérés szerint a magasvérnyomásban szenvedők
• csak kb. 75 %-a felderített.
• A már felfedezett betegek mindössze 25%-ának kielégítő a gyógyszerbeállítása,
• 25%-uk egyáltalán nincs kezelve.
• A betegek többi 50%-a úgy tudja magáról, hogy jól kezelik, de a valóságban nincsenek jól beállítva.
Sok ember ráadásul azt hiszi, hogy a magasvérnyomás is olyan betegség mint pl. egy lázas-hurutos influenza. Valameddig szed az illető gyógyszereket, aztán úgy ahogyan jött a baj, elmúlik, meggyógyul. A magasvérnyomás azonban nem ilyen, hanem ún. állapot-betegség . Ez azt jelenti, hogy addig marad a helyén csak a vérnyomás, amíg a beteg szedi a jól beállított gyógyszereit. Ezért a magasvérnyomás betegségben folyamatosan szükséges a kezelés, mint ahogyan, ha valakinek pl. az olvasáshoz már szemüvegre van szüksége, az attól kezdve mindig kelleni fog, sőt egyre erősebbre lesz szüksége. Senki sem gondolja: már fél évig használtam a szemüveget, mostanra megjavult a szemem! De ha így gondolná is, hamar rá fog jönni, hogy tévedett. A magasvérnyomás sem múlik el, és jó lenne, ha erre nem az agyvérzés, vagy az első infarktus után jönnénk rá!
• 40 éves kor felett minden panaszmentes, magát egészségesnek érző ember is időnként -2-3 havonta - méresse, vagy mérje a vérnyomását.
• Ha már valaki gyógyszereket szed magasvérnyomása miatt, akkor rendszeresen ellenőrizze a saját vérnyomását, hiszen még a „puding próbája is az, hogy megeszik!” Egy jól kezelt magasvérnyomás esetén minden mért érték 130-140/85 Hgmm alatt kell, hogy legyen.
• Nem elég, ha csak a családorvos ellenőrzi havi 1-2 alkalommal, főleg azért nem, mert a gyógyszerszedők vérnyomása napközben - délelőtt, vagy koradélután - többnyire a kívánt határon belüli. Vérnyomás-betegségünk állapotáról a legmegbízhatóbb adatokat a reggel ébredés utáni, a késő délutáni és az esti, nyugovóra-térés előtti mérési adatok nyújtják.
• Éppen ezért, - borsos ára ellenére, - helyes saját vérnyomás mérő beszerzése. A felkaron mérő digitális készülékek megbízhatóak, már a fél-automata is ajánlható.
• A vérnyomásunkat nem akkor kell ellenőrizni, ha „úgy érezzük, hogy...”. Korlátozott esetben ilyenkor is szabad megmérni. (Persze nem olyanoknak, akik mást sem csinálnak, mint naponta 10-50-szer megmérik! A keresztyén embernek szerencsére nem kell állandóan magával foglalkoznia, az egész látóterét kitöltheti Krisztus.)
• Szisztematikusan, egy héten át naponta háromszor a fenti időpontokban javasolt mérni a vérnyomást minden gyógyszerbeállítást vagy módosítást követő 3. héten - a modern gyógyszerek teljes hatása ugyanis ekkora fut fel. Illetve, jól beállított kezelés esetén évente kétszer egy héten át, - tavasszal és ősszel, - mert a magasvérnyomás gonosz és alattomos betegség és szeret előre lépkedni, főleg évszakváltások során.
Mivel, - hívő keresztyénként - nem a magunkéi vagyunk, hanem Krisztus tulajdona (1Kor 6,19), ezért a testünk állapota kérdésében is a keskeny úton kell járnunk. Pont annyit kell foglakoznunk az egészségünkkel, amennyi a tudomány állása szerint optimális, sem többet, sem kevesebbet.
A 21. század egyik paradoxonja, hogy amíg a föld népességének 1/3 része táplálékhiánnyal küzd, addig a másik 1/3-ának a túltápláltság és következményei jelentik a fő gondot. A súlyfelesleg és elhízás világméretű probléma, mely felnőtteket és gyermekeket egyaránt érint.
A normál testsúly ill. a túlsúly meghatározásához az orvosi gyakorlatban ma a BM /Body Mass/ index et használjuk. Ennek a meghatározásával bárki megtudhatja önmagáról az igazságot. Kiszámításához a testsúlyt kell elosztani a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például egy 170 cm magas, 70 kg súlyú valaki BM indexe: 70/ 1,7x1,7 = 24,2; Éppen belül van a normálison, ugyanis a
• normál testsúly: BMI 20-25,
• túlsúly: BMI 25-30,
• kövérség: BMI 30-40, és a
• súlyos kövérség: BMI 40 fölött.
Ám a legrosszabb betegség következményekkel a hasra történő elhízás jár, melynek megállapításához egy egyszerű cm is elegendő. A derék-körfogat mérése alapján férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm tekinthető határértéknek. Efelett már jelentősen nő a keringési betegségek kockázata.
Az elhízás és túlsúly az egész világon növekvő gondot jelent, a fejtett nyugati országokban élőktől a fejlődő országok lakosságáig mindenkit egyre fokozottabb mértékben érint. Gyakorisága a elmúlt évtizedben több, mint 10%-kal növekedett.
• Az Amerikai Egyesült Államok felnőtt lakosságának 31%-a elhízott - BMI 30 felett; 64%-a pedig túlsúlyos - BMI 25 felett.
• A helyzet Magyarországon sem sokkal kedvezőbb: mind a férfiak, mind a nők mintegy 20%-ka elhízott - BMI 30-40 közötti. Túlsúlyos a férfiak 42, és a nők 30%-ka - BMI 26-30 közötti.
A súlyfelesleg következtében olyan komplex anyagcserezavar alakul ki, mely számos betegség elindítója. A társuló betegségek gyakorisága exponenciálisan emelkedő számot mutat -
- a cukorbetegség,
- a magasvérnyomás,
- a lipid profil rendellenességei,
- az érelmeszesedésre való fokozott hajlam -
spirál pályán egymást rontó állapotok. Mindezek a betegségek elhízottakon 2-3-szor gyakrabban fordulnak elő, mint egészséges testsúlyú emberek között. Az elhízás mellett gyakrabban társuló mozgásszervi károsodásokkal - csigolya meszesedés, izületi kopások, visszérbetegség - mindezek együtt kölcsönösen egymást súlyosbítva rövidítik az élettartamot, rontják az életminőséget és munkabírást. Tehát a súlyfelesleg és az elhízás messze nem csak esztétikai kérdés, hanem komoly betegségkövetkezményekkel jár .
A mai ember étvágya, különösen, amikor már átgördült a 40-45. életévén, már régen nem a valós szükséglet kifejezője. A civilizált országokban az egyik fő élvezet az evés. Gyakran hangzik el a rendelőmben: „A doktornő el sem hinné, milyen keveset eszem!” Hogyne hinném! Persze, hogy keveset eszik a kedves beteg az étvágyához képest! Az csak a valós szükségletéhez képest sok!
Az emberek szeretnek arra is hivatkozni, hogy az egész családjuk ilyen „fajta”. Igen, az ember ilyen fajta, ha sokat eszik, akkor hízik - szoktam mondani. A valóságban elenyésző azoknak a száma, akiknél valamilyen betegség indokolja a kövérséget. Persze vannak olyan, látszólag szerencsésebb anyagcsere-alkatúak, akiken kevésbé fog az evés. Ha szétnézek kis hazánkban a középkorúak között, úgy tűnik, az ilyenek vannak kevesebben.
Az evés a mai ember életében vagy az istentisztelet, - a keresztyének ezért is kezdik és fejezik be az étkezést imádsággal, - vagy a bálvány-kultusz része. Ha életünk bármely részlete nincs Krisztus uralma alá rendelve, akkor az hamarosan kisiklik. Hívő keresztyénekként a Biblia tanítása szerint testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma - 1Kor6,19. Ha a testem templom, akkor az templom napi 24 órában. Ezt a helyzetet nem szüneteltethetem az evés idejére! Nem áldozhatok akkor sem az élvezetek, sem a hiúság, sem az egészség bálványnak. Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen.
• Ha van bőven, akkor a “mértékletesség” bibliai normája szabályozza, vagy az új fordítás szóhasználatával: az “önmegtartoztatás” - Gal6,23 - kontrollja alatt kell, hogy legyen.
• Ha nem olyan nagy a bőség, akkor is “megelégedéssel” - mert “…ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” - 1Tim 6,6-8.
• Miközben tudjuk, a Krisztushoz tartozókat az ellenkező véglettől őrzi Isten ígérete: “az Úr szeme ügyel az istenfélőkre … éhínség idején is megtartja életüket” - Zsolt 33, 18-19.
• Étkezésünket is rendeljük alá Isten mércéjének ugyanúgy, ahogyan például a szexualitásunkkal is így teszünk. Egészen pontosan behatárolható mindkettő Isten akarata szerinti helye az életünkben.
• A súlyfelesleg megelőzésére ill. kezelésére táplálkozásunkat az egészséges étrendre kell átállítani, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében.
• Amit este eszünk, abból több beépül. Egyedül az esti étkezés csökkentésével vagy elhagyásával már kimutatható testsúlycsökkenést lehet elérni.
• Fontos a nassolás kerülése.
• Édes üdítők kerülése. Ezek számos egyéb okból is káros „üres” kalóriák.
• A testsúlycsökkentés és súlytartás elengedhetetlen része a rendszeres fizikai aktivitás. A dinamikus mozgás - úszás, kerékpározás (szobában is), aerobik, vagy tempós gyaloglás - fokozza az alapanyagcserét. Az így elért fogyás a zsírszövetből történik.
• Reggeli: Gyümölcsös müzli - elkészítése este javasolt.
1/2 vagy egész grapefruit - félbe vágva, húsát és levét kis tálba kanalazzuk. Hozzáadunk 2-3 csapott evőkanál 3-vagy 4-komponensű gabonapelyhet. Reggelig hűtőszekrényben tároljuk. Fogyasztás előtt 1 pohár natúr kefirt vagy joghurtot adunk hozzá. Grapefruit helyett esetleg cukor nélkül főzött almakompót, vagy nyers narancs használható. Bélrenyheség esetén kívánatosabb a citrus-féle gyümölcsök fogyasztása.
• Ebéd: Zöldsaláták vagy kevés margarinon párolt zöldség, mellé 1-2 szelet baromfi sonka vagy sovány sajt; 1-1 kemény tojás vagy 10-12 dkg grillcsirke bőre nélkül.
Saláták: Zöldsaláta vagy jégsaláta önmagában vagy egyebekkel együtt - uborka, paradicsom, retek, póréhagyma stb. összevágva és kevés kalóriaszegény öntettel ízesítve.
Sárgarépa - 2-3 közepes sárgarépa reszelve, kevés citrommal.
Spenót-saláta - 10-15 dkg friss, gyenge spenót, 2-3 db. friss, nyers gomba, 1 db kemény tojás összevágva. Ízesítés fokhagymás öntettel.
Párolt zöldség - zöldborsó, zöldbab, sárgarépa, kelbimbó stb. külön-külön vagy vegyesen.
• Vacsora: Gyümölcs - 1-1 alma, narancs, vagy megfelelő mennyiségű egyéb idénygyümölcs, mellé 1-1 pohár kefir, natúr joghurt 2-3 kiskanál korpával vagy 12,5 dkg zsírszegény túró.
Aki meleg ételre vágyik inkább, ez a vacsora kiváltható egy-egy csésze krémlevessel - spárga, brokkoli stb.
• A kúra alatt bő folyadék-bevitel kívánatos, például cukor nélküli gyümölcsteák. Tetszés szerint fogyasztható napi 1-2 kávé.
• Éhségrohamok ellen kitűnő 1-2 paradicsom vagy alma, 1-1 szelet Hamlet vagy egy marék buláta.
Fenti étrend javasolt a hétköznapokra a cél-súly eléréséig. Hétvégén az egészséges étrend szabályainak betartása mellett a szokásos családi étrend mértékletesen (- egy falatnak mindig fél a fele).
A diabétesz két fő típusba sorolható. Talán közismert tény, hogy mind az 1-es, mind a 2-es típusú forma az öröklődő betegségek közé tartozik. Az 1-es típusú súlyosabb formáját, amely rendszerint inzulin kezelést tesz szükségessé, akár egy-egy vírus-infekció, pl.: influenza is előhívhatja.
A gyakoribb, 2-es típusú cukorbetegség kezdetben szinte semmi panaszt nem okoz, többnyire valamilyen szűrés jellegű vizsgálat deríti ki. Ez a fajta ma rohamosan szaporodik és megjelenését az elhízás provokálja. Akinek öröklött hajlama van erre a betegségre, - már pedig a magyar népesség 60%-ka ilyen, - testsúlya függvényében lesz valóban beteg:
- Ha elhízik, már fiatalon elindul a baj.
- Ha normál testsúlyú marad, akkor több évtizeddel is kitolható a betegség megjelenése.
- Sőt az is lehetséges, hogy nem lesz beteg.
Az ilyen egyéneknél már 5 kg súlyfelesleg is megduplázza a cukorbetegség megjelenésének kockázatát.
Bár a 2-es típusú cukorbetegségről is tudjuk, hogy alapvetően genetikusan determinált, mégis gyakorisága az egész világon, - így hazánkban is - döntően az egészségtelen táplálkozással és mozgásszegény életmóddal összefüggésben növekszik.
• A 2-es típusú diabétesz a világ legelterjedtebb anyagcsere betegsége;
40-65 évesek 5%-ka,
65 év felettiek 10%-ka cukorbeteg.
• A diabéteszt megelőző elő-állapot, a csökkent vagy kóros cukortolerancia (csökkent cukor-tűrőképesség) 65 éves kor felett durván 25%. Ebből az esetek kb. harmadában alakul ki igazi cukorbetegség.
• 50 évnél fiatalabb életkorban a cukorbetegek több, mint a fele nem kerül felismerésre.
• A diabétesz önmagában is megrövidíti az élettartamot és rontja az életminőséget, ám különös jelentőségét az adja, hogy fontos kockázati tényezője a szív-érrendszeri érelmeszesedéses betegségeknek és halálozásnak - a diabétesz 3-5-szörösre növeli ezek gyakoriságát.
• A betegség gyakorisága a harmadik világban exponenciálisan nő. Ez önmagában is világosan megmutatja hátterében az életmódi és étkezési szokások döntő szerepét , ill. azt, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulása megelőzhető lenne egészséges életmóddal.
Még a 80-as években publikáltak egy érdekes megfigyelést: Ausztrál bennszülötteket, - akik már áttértek az urbanizációs életmódra, elhíztak és cukorbetegek lettek, - néhány hétre visszavittek tradicionális életkörülményeik közé. Halásztak, vadásztak, „gyűjtögető” életmódot folytattak mindössze 7 héten át. A 7. hét végére az átlagos vércukorszint a normálisra csökkent és jelentősen javultak a vérzsír-szintjeik is.
Amikor valakinek diagnosztizálják a 2-es típusú diabéteszét, ezzel együtt szív-érrendszeri betegségét illetően kockázata vagy esélye olyan, mintha már legalább egy infarktuson átesett volna. Tapasztalataim szerint, amikor valakivel közlöm, hogy valamikor átesett már egy szív-infarktuson, többnyire megrémül és komolyan veszi az orvosi tanácsokat. Miközben a 2-es típusú cukorbetegség megállapítása nem rázza meg az embereket. Gyakran eleresztik a fülük mellett a közlést és a terápiás tanácsokat is, - ha ilyet egyáltalán kapnak - többnyire lazán kezelik. Holott egészség és életkilátásaikat illetően semmivel nincsenek jobb helyzetben, mintha már átestek volna egy infarktuson.
Természetesen nem cél, hogy rémisztgessük a betegeket. Csupán arról szeretném őket meggyőzni, hogy tegyék meg önmagukért azt, amit senki más nem tehet meg helyettük. Sokszor eszembe jut Joó Sándor, korábbi lelkészük magyarázata a Biblia „a napok gonoszak” (Ef 5,16) megállapításáról. Sándor bácsi szerint azért gonoszak a napok, mert úgy tűnik, mintha vég nélkül ismétlődnének. Pedig nem ismétlődnek vég nélkül. Egyszer elérkezünk az utolsóhoz.
A panaszt nem vagy kevéssé okozó betegségek és állapotok hanyagolása, amilyenek a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a magas vérzsír-szintek, vagy egy nem kielégítően kezelt magasvérnyomás, a dohányzást meg sem említve, éveket, sőt évtizedeket vesznek el tőlünk és amíg még itt vagyunk, siralmasan rontják életminőségünket és teljesítőképességünket. Ha hívő keresztyének vagyunk, tudjuk, nem vagyunk a magunk tulajdona, sáfársággal bízattunk meg a testi egészségünket illetően is.
A sáfároktól pedig a hűség kívántatik meg(1Kor 4,2). Mit jelent a sáfárok hűsége? Azt, hogy amivel megbízták, arra használja, amire kapta! Az egészségünket nyílván nem arra kaptuk, hogy pusztítsuk vagy visszaéljünk vele. A bűnt Isten Jézus Krisztus áldozatáért megbocsátja, ám a következmények többnyire maradnak.
• Ne nézzük el és ne bocsássuk meg magunknak olyan könnyen az elhízás bűnét.
• Vegyük komolyan a „kicsit magasabb a vércukrom” jelentőségét. Bármennyire érzékenyen érinti is régi, óemberi természetünket. Egy ilyen megállapítás egyet jelent azzal, hogy soha többé , - míg Jézus vissza nem jön és meg nem váltja testünket is, - nem fogyaszthatunk édes dolgokat, sem cukorral, sem mézzel édesítetteket. Kerülendők a túl édes gyümölcsök is, mint a szőlő, a szilva, a mazsola vagy az aszalt szilva.
A mozgásszegény életmód döntően a városi és értelmiségi emberre jellemző, és érinti ma a fiatalok széles tömegét. A 21. század embere életének nagy részét irodákban ülve vagy képernyők előtt görnyedve tölti, és autón közlekedik. Önmagában a kétkezi munka azonban nem véd a mozgáshiánytól, főleg ha egy bizonyos testhelyzetben ugyanazt a mozgást végzi valaki és stressz alatt.
Magyarországon a testmozgás hiánya csaknem tragikus mértékű -
• A fiatalok - 14éven felüliek mindössze 43%-ka végez valamilyen rendszeres mozgást.
• A felnőtt lakosság - 18-64 éves kor közöttiek - férfiak mindössze 21%-ka, nők 13% végez rendszeres testmozgást. Ezek az arányok az életkor előrehaladtával tovább romlanak.
• Legkisebb arányban az aktív keresők mozognak, kétharmaduk semmiféle tudatos mozgástevékenységet nem folytat. 10 felnőtt emberből 6 sem hét közben, sem hétvégén nem mozog.
A rendszeres fizikai tevékenység, - a mozgás a mozgásért - ugyanúgy szükséges része az életnek, mint az alvás vagy az evés. Ahogyan percenként 14-16-szor kell levegőt vennünk, ha élni akarunk, ugyanúgy a szervezetünk minimum mozgásigénye napi másfél óra intenzív gyaloglásban adható meg. Ez kiváltható dinamikusabb, rövidebb ideig végzett mozgásformákkal, mint napi fél óra úszás, kerékpározás vagy futás.
A rendszeres, dinamikus testmozgás nélkülözhetetlen az egész szervezet, de különösen is a szív és izomzat jó hatásfokú működéséhez, a jó terhelhetőséghez és állóképességhez. Kedvezően hat az életminőségre, szinte nincs olyan betegség, melynek a megelőzésében és/vagy kezelésében jótékony hatású ne lenne. Közrejátszik a lelki közérzet alakításában is.
A mozgáshiány betegségek sorához vezet:
• Jelentősen növeli a szív-érrendszeri betegségek és a magas vérnyomás rizikóját,
• lelassítja az anyagcserét, emelkedik a testsúly és a koleszterin szint.
• A következményes elhízás komplex anyagcserezavara beindítja a 2-es típusú diabéteszt.
• A mozgáshiány az egyik kóroki tényezője pl.: a csontritkulásnak, és az időskori renyhe bélműködésnek is.
• A stressz okozta károkat is fokozza. A rendszeres kondicionáló torna a stressz ellensúlyozásának és levezetésének legjobb és természetes módja.
Rendszeres kondicionáló gyakorlatok, napi legalább kétszer 15 perc dinamikus mozgás-a-mozgásért, - szobakerékpár, aerobik, vagy kocogás, - mindezeket a bajokat megelőzi vagy visszafordítja.
- E nélkül nem várható gyógyulás szívinfarktus után, de a magasvérnyomás és a cukorbetegség kezelésében is nélkülözhetetlen.
- A célzott torna pedig a mozgásszervi betegségek karbantartásához szükséges. Összehasonlíthatatlanul többet ér a marokszámra szedett reuma elleni tablettáknál.
- Segít a súlycsökkentésben is, bár közel sem annyira, mint ahogyan azt az emberek szeretnék. Két kilométernyi futás csak annyi energiát éget el, amennyi egy szelet tortában van.
Sokan mondják kifogásképpen, hogy kondicionáló tornára aztán már végképpen nincs idejük. Mindannyiunknak arra van időnk, amit fontosnak tartunk és ezért szakítunk rá. Ha valaki ilyesmit kezd mondani, meg szoktam kérdezni, ugyan már szokott-e hálóingben elmenni hazulról, mert nincs ideje felöltözni? Még a legelfoglaltabb ember is naponta sok-sok percet tölt el a saját teste táplálásával, ápolásával, hiszen fürdik, mosdik, fogat mos, eszik, öltözködik, már ne mondjam: szükségét végzi stb. Legalább 10-15 perc tornát is ezek közé kell iktatni. Nyugodtan mozoghatunk akár az evés, akár az alvás rovására.
A stressz valóban fontos rizikófaktor korunkban. A z egyik legfontosabb indító tényezője a magasvérnyomásnak. Másrészt teljesen ép koszorúserek mellett is képes szívinfarktust kiváltani, különösen akkor, ha valaki még dohányzik is. Szorong, ideges, túlhajszolt, mindezek úgymond „oldására” az egyik cigarettát szívja a másik után. Íme, a „hogyan lehet gyorsan és biztosan szívinfarktust csinálni” pontos receptje! Így kapnak infarktus vagy halnak meg hirtelen 30 év körüli egyébként teljesen egészséges fiatalemberek.
Amióta világ a világ, sohasem volt könnyű az ember élete. Ám a mi korunk kihívásai, nyomorúságai, feszültsége, tempója minden eddigit felül múl. A mai ember általa uralhatatlan terhek és feszültségek között él, kiszolgáltatottnak érzi magát, túlhajszolt, fizikailag és idegileg kimerült. Az Isten nélküliség, a bűn rabszolgaságában vegetáló ember kínjában az egyik rosszat a másikkal próbálja „gyógyítani”. A sok rossz karmestere talán leggyakrabban a stressz...
Mindezek eredményeként vált a stressz fogalma a közgondolkozás szerves részévé az elmúlt évtizedekben.
Stresszen főleg lelki természetű túlterhelés hatására létrejött feszült, nehezen viselhető, izgalmi állapotot értünk. Ezt inkább kóros stressz nek kellene neveznünk, hiszen a stressz valójában a szervezet normális védekező reakciója. A normális stressz által elindított folyamatok egy konkrét veszélyhelyzetben - a megszokottnál nagyobb fizikai vagy szellemi kihívás (erőpróba) kapcsán, - felkészítik a szervezetet a helyzettel való sikeres szembeszállásra vagy a menekülésre. A szabályos stressz célja: „fight or fligth”, azaz harcolj, vagy menekülj.
A stressz a szervezet készültségi állapota: biológiai, biokémiai, hormonális folyamatai hirtelen megsokszorozzák a szervezet erőit. Az ember "felpörög", nő a teljesítőképessége és a konkrét helyzettől függően képes leküzdeni az akadályt vagy képes az adott nehézségből kimenekülni. Normális esetben, ha a kiváltó ok megszűnik vagy eltűnik, a stressz reakciói is leállnak és a szervezet pillanatok alatt visszatér eredeti nyugodt, kiegyensúlyozott állapotába.
Mindenkinek rá jellemző, egyéni stressztűrő képessége van. A stressztűrő képesség azzal az idővel "mérhető", ami alatt a szervezet visszatér eredeti, nyugalmi állapotába.
A mai modern élet azonban az emberi szervezet normális reakcióit eltorzította. A stresszt kiváltó tényezők nagyon gyakoriak, tartósak vagy állandóan ismétlődnek. Ezek eredményeként az ember belül állandó készültségben van, nem tud soha igazán ellazulni, lecsendesedni, kikapcsolni vagy a normális úton túljutni a feszültség csúcspontján. Az elnyújtott, szinte folyamatos megterhelés közepette a szervezet el is veszíti az ellazulás képességét és a stressz elmúltával sem tud már megnyugodni. Ez az állandósult feszültség, állandósult készültség pedig betegségek sorához vezet:
• alvászavarok,
• gyomorfekély,
• koszorúsér görcsök,
• magasvérnyomás,
• szívinfarktus,
• migrének,
• pánik betegség, stb.
A túlhajszoltság, a „stressz”, akármi váltja is ki, ide vezet. Korunk ún. rossz szokásai, - az életmódi bűnök, - mint a dohányzás, az evési kényszer, az alkoholizálás, a túlzott gyógyszerfogyasztás és a drogok sokszor nem mások, mint a stressztűrő képességét kimerített ember próbálkozásai a kóros stressztől szabadulásra. Bármi áron, de végre kioldhassak már!
Miközben az ember ezeket a pótmegoldásokat igénybe veszi, lényegében strucc-politikát folytat: homokos vödörbe dugja a fejét. Ez azonban csak ideig-óráig segít, mert a homokos vödörről hamar kiderül, hogy az egy homokóra , ahonnan előbb vagy utóbb lefolyik a homok, és az önmaga és a problémái elől elbújni próbáló kénytelen lesz látni.
Ezek a „módszerek”, - mint a dohányzás, az alkohol vagy a feszültségeink enyhítése folytonos evéssel, - biztosan nem oldják meg sem a stressz kiváltó okait, sem nem növelik stressztűrő képességünket. Ugyanakkor nagyon hamar kiderül róluk, hogy valóságos rabszolgatartók, hiszen uralkodnak az emberen. Az illető függőségbe kerül; most már parancsol az ivás, a cigaretta, vagy az étel.
Habár sok esetben valóban a túlzott stressz elől menekülő ember lesz ezen életmódi bűnök rabszolgája, sok más esetben még ez a mentsége sem lehet, hiszen kezdődhet függősége indokolhatatlan rossz szokásként is. Például amikor valaki már tinédzser korában rászokik a cigarettára vagy az alkoholizálásra. Először csak kipróbálja, mert nem akar lemaradni a többiektől. Azt hiszi, az a vagány, aki iszik és cigizik...
A stressz kezelésére ajánlott különböző relaxációs pszihotechnikák el egészen az agykontrollig nem tesznek több jót a stressz megoldására, mint amikor valaki úgy takarít, hogy a szépen összesöpört szemetet begyűjti a szőnyeg alá. A relaxáció tüneti kezelésként sem megoldás, miközben okkult fertőzés veszélyét is hordozza.
Tinédzser koromból emlékszem egy slágerré vált mondásra. Egyik akkori humoros jelenetekben gyakran szereplő színésznőnk - Lórán Lenke - mondogatta nehéz vagy megoldhatatlannak látszó helyzetekben: „Hogyan is biciklizem én ezt le?”
Akkor még nem is sejtettem, milyen tudományos tartalommal rendelkező tanács ez. A stressz ugyanis elárasztja a szervezetet a katecholaminoknak nevezett belső izgatószerrel, amitől a dinamikus fizikai munka, - mint amilyen a kerékpározás is, - képes megszabadítani. A stressz ellensúlyozására valóban a biciklizés a legjobb, akár szobakerékpáron is. Ilyenkor a szervezet úgy használja fel az összegyűlt katecholaminokat, mint a motor a benzint.
Tehát az előző fejezetben részletezett mozgás-gazdag életmód a stressz orvosilag ajánlható legjobb megoldása.
Emellett azonban a keresztyén hívő ember számára legalább két másik út is kínálkozik arra, hogy kiszabaduljon korunk eme legsúlyosabb civilizációs ártalma alól.
• Az első választás kérdése. Választhatja a munka területén az „egy marokra való” -t - Préd4,6. Ehhez jár Isten igéje szerint az áldás és a nyugalom. A hívő ember megragadhatja a munkát mind a két kezével, de annak következményei vannak. A ”két marokra való” -t hajszoltság és hasztalan erőlködés kíséri. Nem más ez, mint amit napjainkban stressznek nevezünk...
• A második hit és bizalom kérdése . Az odaszánt életű keresztyén embernek nem kell sem a terheit, sem a felelősségét egyedül vinnie. Vannak hívők, akik görnyedve, nyögve és egyedül cipelik az Úrtól kapott mázsás terheiket. Amikor már az összeesés határát elérik leteszik ezeket az Úr előtt, de csak pár pillanatra. Ahogyan fellélegeztek, ismét hátukra veszik a zsákot és úgy indulnak tovább. Pedig nem kell magányos, hátizsákos turistaként járni az életet...
Az igazi Krisztussal járó élet olyan, mint az autóbuszos túrizmus. Naponta felszállok arra a buszra, amelyiknek Jézus Krisztus a sofőrje. Ez a busz elvisz engem is, a batyumat is mindenhová, ahová Uram akaratából mennem kell. És bolond lennék úgy utazni a buszon, hogy közben a hátamon tartom a zsákomat!
A szív- érrendszeri betegségekért felelőssé tehető kockázati tényezők vizsgálatában a lista vége felé közeledve láthatjuk, hogy az örökletes komponensek sem hanyagolhatók el. A genetikus tényezők felkutatását célozza a táblázatban szereplő, családi előfordulást feltáró kérdés. A valóban öröklött faktorok szerepe azonban sokkal kisebb, mint ahogyan azt a közgondolkodás szerint tulajdonítják. Arról van szó inkább, hogy a következő, meg a harmadik nemzedék is ugyanolyan körülmények, szokások, ártalmak és életmódi bűnök között él.
Genetikus jellegzetesség az is, hogy a férfiak hormonális összetevőik miatt esendőbbek ezeket a bajokat illetően, ill. a nők, amíg fogamzóképes korban vannak, védettebbek. Ezért is magasabb a várható életkoruk a férfiakénál még Magyarországon is.
Az utolsó rizikófaktor az életkor. A 4. évtized végére, az 5. évtized első felére érik be mind az a rossz, amit az ember jórészt magának csinál az eddig elmondottak szerint. Ha nem így tenne, akkor a „középkor”, az élet dereka a 8. évtized körül kezdődhetne.
Úgy tartják, hogy akinek az eddig részletezett fő kockázati tényezők közül legalább három pozitív, az jelölt pl.: szívinfarktusra. Ha pedig valaki célértéken tartja mindezeket, és ma már ezt megtehetjük, - akkor elkerülhetők ezek a betegségek ill. messze későbbi életkorra kitolhatók. A szív-érrendszeri érelmeszesedéses kórképek megrövidítik az élettartamot. Ám még nagyobb a káruk az életminőség és terhelhetőség vonatkozásában. Nem mindig hal meg az érelmeszesedésben szenvedő ember „idő előtt”, - persze kérdés, mi az idő előtt; 80, 90 vagy 120 esztendő, - csak éppen az értelmes életre és a szolgálatra válik alkalmatlanná.
A genetikus tényezőknek nem csupán a szív-érrendszeri betegségek kiváltásában van jelentőségük. Ma már tudjuk, hogy a betegségek döntő többsége, valamint az öregedés és a halál is genetikusan meghatározottak. Isten egész életünk alap-programját rögzítette a génjeinkben.
A genetika, genomika, molekuláris biológia ma a tudomány talán legdinamikusabban fejlődő területe. A genetika, gén-térkép, Humán Genom, genomika szavak a közgondolkodás és közbeszéd részeivé lettek. Napjainkban már a nem-szakember is tudja, hogy az öröklődő tulajdonságokat, sőt számos betegséget is a DNS molekula kettős spiráljába írt információ hordozza. A DNS diagnosztika, génterápia, génsebészet, szövet- és szerv-klónozás kutatása óriási léptekkel halad előre.
Az utóbbi évtized kutatásainak eredményeként túlzás nélkül elmondható, hogy csaknem valamennyi emberi megbetegedés hátterében bizonyított a gének szerepe is. Ezek vagy egymagukban, vagy számos gén együttes hatásaként a kórfolyamatok kialakulását vezénylik.
Ismeretes jó néhány olyan betegség, amelyben egy vagy több kimutatható génhiba van, de az csak a környezeti tényezők hatására vagy az életmóddal összefüggésben okoz ténylegesen betegséget.
• Ilyen pl. a cukorbetegség, ahol kb. 70-80%-os az örökletes faktorok hatása. 20-30%-os az életmódi hatás. Ha az illető rendszeresen egészségtelen összetételű étrendet fogyaszt, pl.: sok finomított szénhidrátot, édes, cukros dolgokat és fehérlisztes tésztákat eszik, valamint elhízik, ezzel provokálja a betegség megjelenését. Míg ha a normális határokon belül tartja a testsúlyát egész életében, és egészségesen étkezik, esetleg egyáltalán nem lesz beteg.
• A daganatos és szív-érrendszeri betegségekben a DNS hibán alapuló tényezők és a környezeti, életmódi hatások mintegy fele-fele arányban felelősek a betegség megjelenéséért.
• A DNS diagnosztika szerint a daganatok keletkezésében a környezeti hatásokon túl többféle genetikai hiba szerepe igazolható.
A többgénes betegségek megjelenésének valószínűségét illusztrálja például a tüdőrák. A tüdőrákra hajlamosító gén-konstelláció az alap. Ahhoz, hogy ez megszólaljon, a génhiba felébredjen és beinduljon, valamilyen környezeti tényező is szükséges. Ilyen környezeti ártalom a dohányzás. Tapasztalati tény, hogy a tüdőrákok 90%-kát az erős dohányzás okozza, - helyesebben szólva: váltja ki.
Vagyis, ha az illető soha nem dohányozna, a tüdőrákra hajlamosító génhibája önmagában soha nem okozna neki tüdőrákot. Ez igaz megfordítva is. Akinek nincs ilyen génhibája, valószínűleg a „tüdőrák” szempontjából „nyugodtan” dohányozhatna...
Ám az egészséges, normális szervezetben is állandóan keletkeznek daganatsejtek mutáció révén. (Mutáció: az öröklési anyag olyan kémiai megváltozása, ami az információt megváltoztatja.) Ezek a normális sejtektől abban különböznek, hogy „elfelejtenek meghalni”. A normális sejt, „amikor eljön az ideje”, genetikailag programozott öngyilkosságot követ el. A sejtek osztódását fékező és gyorsító génekből számos típus létezik a szervezetben, és ezek a legváltozatosabb kombinációban romolhatnak el...
Egy daganat megjelenése azonban nemcsak a daganatsejtek keletkezésétől függ. Legalább ugyanilyen súlyú szerepe van az immunrendszer egészséges működésének is. Normális esetben a folyamatosan keletkező daganatsejteket az immun-rendőrség tartja kordában. Felismeri és elpusztítja őket. A már klinikailag diagnosztizálható daganat azt jelenti, hogy az immunrendszer működésében is hiba történt, az immunrendőrség „csatát” veszített.
Sőt, a daganatos betegségek gyógyítását jelentősen nehezíti az, hogy mire egy daganat látható vagy tapintható nagyságot elér, az immunrendszer már nemcsak egyszerűen tehetetlen, hanem addigra „átáll” a daganat oldalára. Ugyanis a daganat gyakran „átprogramozza”, - szó szerint „korrumpálja” - az immun-rendőrséget, aminek eredményeként az immunrendszer nem a szervezetet védi már, hanem a daganat körül képez „testőrséget”.
A természetgyógyászat ma óriási kínálatot sorakoztat fel, mely szerek és módszerek mind az immunrendszert hivatottak úgymond erősíteni. Ma a tudomány az immunrendszer erősítésére lényegében semmit nem tud felmutatni. Az immunrendszer szerepét és viselkedést megismerve a daganatos betegségek kialakulásában nagy kérdés, hogy egyáltalán jelentene-e valami jót, ha tudnánk azt erősíteni. Ugyanez rávilágít a természetgyógyászati „immunerősítés” hatástalan és fölösleges voltára is, hiszen ha valóban erősítené azt, akkor a daganatos betegségek felgyorsulását és rosszabbodását tapasztalhatnánk.
Mégis, - visszatérve a daganatok genetikai determináltságára, - a génjeinkben kódolt információ csak bizonyos valószínűségeket jelent, nem pedig végzetet.
Miközben hazánkban, de az egész világon is új reneszánszát éli a sötétség, a varázslás, és az áltudományos halandzsa, ugyanakkor az igazi tudomány ablakain át Isten fantasztikus titkokba enged bepillantást. A természettudomány eredményei az Isten általános kegyelmének részjelenségeiként foghatók fel. Jézus Krisztus uralkodik, Ura a tudományunknak is. Ismereteink bővülését azért engedi, hogy azokat javunkra hasznosítsuk.
A daganatos betegségek genetikai hátterének feltárása ill. a daganatok születési mechanizmusának a megismerése óriási segítséget jelenthet abban, hogy a génjeinkbe írt információ ne végzetet jelentsen.
Mint láttuk Magyarországon a daganatos betegségek okozta halálozás igen jelentős, az emberek 24-25%-ka ezek miatt hal meg többnyire fiatalon. A rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás is messze meghaladja az EU-átlagot.
• A lista vezetők a légcső-, hörgő-, tüdőrák, - jelenleg az EU átlag 2,5-szerese. Tendenciája még mindig emelkedő, ami jellemzően a dohányzás és alkoholfogyasztás mértékével párhuzamos.
• Nők esetében az emlő- és méhnyak-rák - EU-átlag 3,5-szerese - vezet.
• Mindkét nemben emelkedik a vastagbél- és végbél rosszindulatú daganatai okozta korai halálozás.
További szomorú adat miszerint napjainkban hazánkban a daganatos betegségek
• csak kb. 27%-át fedezik fel szűréseken,
• míg 73%-át panaszok miatti vizsgálatok kapcsán.
A megelőzés ill. az eredményesebb kezelés lehetőségei kézenfekvőnek látszanak:
• Első számú cél: a daganat ki se alakuljon. Ehhez a bizonyított kiváltó tényezők kerülése vezethet, tehát például a dohányzás és az alkoholizmus visszaszorítása.
• Második számú cél: az eredményesebb kezelés, ami korai diagnózis esetén lehetséges. Ehhez széleskörű szűrővizsgálatok elterjesztése és igénybe vétele vezethet - tüdő-, méhnyak-rák-, mammográfiás emlőszűrés, bélrák szűrés, stb.
A szűrési programok egy részére működik, tüdőszűrésre viszonylag rendszeresen hívnak bennünket. Számos onkológiai szűrésre - mammográfia, méhnyak-rák, prosztata rák - önkéntes jelentkezés alapján van lehetőség. A többi egyéb onkológiai szűrés tömeges méretekre még nincs megoldva hazánkban.
Az Amerikai Rákkutató Társaság ( American Cancer Society) ajánlása átlagos kockázatú, panaszmentes személyek szűrésére a következő:
• Emlőrák - a nőket 20-as éveik elejétől jó megtanítani az emlő önvizsgálatára. Klinikai szűrővizsgálat 40 éves kor alatt 2-3 évente, 40 éves kor felett évente kívánatos. Mammográfiás szűrés 40 éves kortól évente ajánlott.
• Méhnyakrák - a szűrést az első szexuális kapcsolat után három évvel, de legkésőbb 21 éves korban meg kell kezdeni és évente ajánlott ismételni citológiai vizsgálattal együtt. Harmincéves kor után, három egymást követő negatív lelet birtokában a szűrési intervallum 2-3 évre nyújtható. Hetven éves kor felett, három normális citológiai lelet után a méhnyak-rákszűrés elhagyható.
• Vastagbél - Ötven év feletti férfiak és nők esetében széklet okkult vérteszt évente javasolt.
• Prosztata - ötvenéves kor felett évente urológiai szűrés ill. PSA vizsgálat ajánlott.
A szűrések kiterjesztésének és igénybevételének fontos népegészségügyi jelentősége lenne, hiszen ezek bevezetésével - ismerve a daganatos betegségek hazai előfordulási gyakoriságát, - évente 1500-2000 idő előtti haláleset lenne elkerülhető.
A bűn törvénye alatti világban „véletlenek” és „valószínűségek” kalauzolják az embert a sok lehetséges rossz között. Milyen jó tudni, hogy a kegyelem uralma alatt, - Jézus Krisztus megváltásának az elfogadása után, - ezek a törvényszerűségek módosulnak:
• Nincsenek véletlenek,
• és a valószínűségek sem bújhatnak ki Isten ellenőrzése alól, hiszen a Krisztushoz tartozó ember felett „megfontolás őrködik” - Péld2,11.
Persze ez nem azt jelenti, hogy Isten az övéit megkíméli minden bajtól, hiszen nem emel ki minket e világ törvényszerűségeinek érvénye alól - Jn17,15. Megtarttatást azonban ígér, miközben igéje kijelöli előttünk a jó utat, azt az utat, mely az útvesztőben is célhoz ér.
A magyar ember az EU tagállamok lakosságához képest közel 10 évvel rövidebb várható élettartamáért az esetek 75-76%-ban a szív-érrendszeri betegségek és a rosszindulatú daganatok okozta halálozás tehető felelőssé. A halálokok maradék 24%-ka további három fő csoportba sorolható:
1. Az emésztőszervi betegségek okozta halálozás - 7,5%, mely a halálokok sorrendjében a 3. helyen áll.
Ezen csoport 75-80%-át az alkoholizmus okozta májzsugorodás miatti korai halálozás teszi ki, ami az elmúlt 30 évben 7-8-szorosára emelkedett, jelenleg kb. 7-szerese az EU-átlagnak. Ebben a vonatkozásban a legutolsó helyen állunk, még Románia is megelőz bennünket.
Tudjuk, hogy az alkohol-betegek 10-20%-ánál alakul ki májzsugorodás, ami azt is jelenti, hogy a májcirrhosis miatti halálozásból jól kalkulálható az alkoholizmus mértéke egy-egy országban. Ez a szám Magyarországon arra utal, hogy az össznépesség 10-11%-ka alkoholista (azaz függőségi nagyivó), ami több, mint 1 millió embert jelent!
2. A halálokok sorrendjében a negyedik helyen a külső okok miatti halálozás áll - balesetek, öngyilkosság és erőszak - 7%. E halálozások jelentős része a gyerekeket és a fiatalokat érinti; 1-34éves korcsoportokban az ezredforduló éveiben a vezető halálok volt.
• Legnagyobb szeletét a halálos kimenetelű, otthoni balesetek képezik.
• A közúti balesetek gyakorisága csökkenő tendenciájú és megközelíti az EU átlagot.
• Az öngyilkosságok miatti halálozás a 80-as évek közepén volt a legmagasabb. Az ezredfordulóig ez folyamatosan csökkent, de mértéke még ekkor is közel 3-szorosa az EU-átlagnak. Az európai országok sorában ma a 7. helyen állunk.
3. Az összes többi betegség halálokként a fennmaradó 9,5%-kon osztozik.
Ez azt jelenti, hogy a szív-érrendszeri és daganatos betegségeken kívüli számos mindenféle betegség önmagában az élettartamot nem határozza meg, ám az életminőséget, terhelhetőséget, teljesítőképességet igen jelentősen befolyásolja. Ezért népegészségügyi szempontból jelentőségük nem kisebb, mint a halálozásért felelős betegségeké.
A továbbiakban, - a teljesség igénye nélkül, - röviden áttekintjük az életminőséget (az élettartamot csak áttételesen) befolyásoló főbb betegségek előfordulási gyakoriságát és helyzetét az ezredfordulón hazánkban.
Az ország mentálhigiénés állapotáról kevés megbízható adat áll rendelkezésre, de ezen adatok is rossz állapotokat mutatnak. A betegségeket az általuk okozott gazdasági teher mértéke szerint rangsorolva a következő sorrend állítható fel:
• Első helyen a depresszió áll.
• A 4. helyen az alkoholizmus,
• a 8. helyen az időskori elbutulás és következményei,
• a 9. helyet az önpusztító magatartások egyre bővülő csoportja foglalja el.
• Az első tíz rokkantsághoz vezető állapot közül öt mentális betegség.
A magyarországi statisztikák szerint a mentális betegségek sorában
• az első helyen az alkoholos mentális betegségek állnak, melyek az utóbbi 20 évben 7-8-szoros emelkedést mutatnak.
• Magyarországon is kiemelkedő szerep jut a depressziónak. A család orvosi betegforgalom mintegy15%-kát teszik ki. A fejlett nyugati országokban a depressziós betegek kb. fele-harmada áll szakszerű és korszerű kezelés alatt. Nálunk ez az arány jóval kisebb, a depressziósok csak kis töredéke jut megfelelő segítséghez.
• A harmadik nagy csoportot a neurózisok képezik - a lakosság 10-15% szenved ebben a betegségben.
A mozgásszervi betegségek közül a három leggyakoribb kórkép: az izületi porckopás, a lumbágó (a derékfájás) és az oszteoporózis (csontritkulás). Jelentőségüket nemcsak növekvő gyakoriságuk, hanem a következményeik is adják - munkaképességre, életminőségre és a halálozásra gyakorolt hatásuk.
• A rokkantosítás okai között a 4. helyet foglalják el.
• A családorvoshoz fordulók 15-20%-ka mozgásszervi beteg.
• A lumbágó a 2. leggyakoribb oka a táppénzes állományba vételnek.
• A magyar lakosság csontsűrűsége a legalacsonyabb, az ezzel kapcsolatos csigolyatörések gyakorisága pedig a legmagasabb ma Európában.
• A csontritkulással összefüggésbe hozható combnyaktörésekkel kapcsolatos halálozás következtében évente 2500-3000 embert veszítünk el.
Hazánkban a csontritkulásban szenvedők mintegy 20%-ka kerül felismerésre és kezelésre. Magyarországnak ezen a területen is jelentős hátrányt kell behoznia, igen fontos lenne a szűrővizsgálatok kiterjesztése és igénybevétele.
Az oszteoporózis kérdés fontosságát további két említésre méltó adat is aláhúzza:
• A WHO (Egészségügyi Világszervezet) a 2000-2010 közötti időszakot „A Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította.
• Becslések szerint 2010-re Európában, - a történelem során először, - többen lesznek 60 éven felüliek, mint 20 éven aluliak.
Az allergiások és asztmások száma világszerte jelentősen növekszik, olyannyira, hogy alig egy éve az Európai Unió az allergiát népbetegségnek nyilvánította. Magyarországon a növekedés tendenciája még kifejezettebb.
Az allergia elleni küzdelemnek fontos része a parlagfű szisztematikus irtása ill. féken tartása, ám nem a parlagfű az egyetlen allergén az életünkben; szinte minden allergénné válhat, ami a környezetünkben körülvesz bennünket.
• Az egy év alatt újonnan regisztrált asztmások száma 1990-ben még „csak” 65 volt 100 ezer lakosra számítva, napjainkban ez a szám eléri a 200-t, ami több, mint háromszoros gyakoriság növekedést jelent!
• A nyilvántartott asztmás betegek száma 140 ezer, a tényleges szám azonban meghaladja a 200 ezret.
• Az egyéb allergiában szenvedők számát ma Magyarországon 2-2,5 millióra becsülik.
Szinte ez az egyetlen olyan terület, amiben nálunk jobb a helyzet, mint a többi EU-tagállamban.
• A védőoltásokkal megelőzhető betegségek száma elenyésző, a kötelező védőoltások teljesítése hazánkban 99% feletti.
• Az évenkénti fertőzések mintegy 50%-kát a bélfertőzések adják, ezek fele szalmonella fertőzés.
• Jelentős gond minden évben a fenyegető influenza járvány. A veszélyeztetetteket térítésmentes oltásban részesítik.
• A Tbc az egész világon újra növekvő gondot jelent. Nálunk előfordulási gyakorisága az 1970-es évektől az 1990-es évek elejéig egyenletes csökkenést mutatott. Ezt követően kismértékű, de határozott emelkedés volt tapasztalható, ami az ezredfordulón úgy tűnik, megállt. A 90-es évek tbc előfordulása az EU-átlag kb. 2-szerese.
• A hepatitis(fertőző májgyulladás) előfordulása az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent, ezek 2/3-át az A vírus, kb. 10%-át a B vírus adja. A C vírus fertőzések gyakoriságáról nincs megbízható adat.
• A HÍV/AIDS vírus szempontjából hazánk az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik. Az utóbbi 5 évben a felfedezett új fertőzések száma évente átlagosan 70 volt, ami 100 ezer lakosra számítva mindössze 0,4 esetet jelent. Ez az EU-átlaghoz képest is nagyon jó, ahol 2,5 fertőzés jut 100 ezer lakosra.
• A nyilvántartott HÍV/AIDS betegek száma 2002 közepére már meghaladta az 1000-et. A fertőzöttek fele, - 495 beteg - Budapesten él.
• A fertőzési módok közül a nyilvántartottak
- 72%-ka homoszexuális úton kapta a fertőzését.
- 16% fertőződött heteroszexuális úton.
- Transzfúzióval, vagy vérkészítményekkel történő fertőződés 1986 óta nem volt.
- Elvétve fordul elő anyáról magzatra történő átvitel.
- Az ezredfordulóig Magyarországon mindössze 2 esetben történt HÍV fertőzés kábítószer élvezet kapcsán.
• 2002. dec. 1. - az AIDS világnapja - ekkor az egész világon összesen kb. 40 millió volt az életben lévő HÍV fertőzöttek ill. AIDS betegek száma. 1981-2002 között közel 25 millióan haltak meg AIDS-ben. Hazánkban 1986 és 2001 között összesen 237 AIDS-beteg halt meg.
• A kombinált antiretrovirális kezelés hatására az AIDS okozta halálozás megtorpant. Az USA-ban 1996-97 között 42%-kal csökkent. A csökkenés azonban leállt, 2001-ben ismét 15 ezer volt az AIDS okozta halálozás. Hasonló mondható el Magyarországon is, bár az USA-hoz hasonlítva számaink csekélyek - 1994-ben AIDS-es halálozás 34 esetben fordult elő, 2002-ben mindössze 4 esetben.
Az egészséges életmód fogalmát Isten népe napjainkban előszeretettel sorolja a reform étkezés, a testkultusz és a természetgyógyászati módszerek túlzásai közé, vagyis az egészség bálvány híveinek a szótárába és úgy véli, ezzel a krisztusi szabadságban élőknek nincs dolga.
Népünk egészségi állapotának és a javítás lehetőségeinek áttekintése után felvetődik bennünk a kérdés:
Vajon milyen mértékig kell a testével foglalkoznia a hívő embernek? Vajon része-e az egészséges életmód a megszentelt életnek?
A Biblia általában a “test” -en nemcsak szorosan a fizikai valónkat érti, hanem az ember egész személyiségét, testét-lelkét együtt. Egész valónk az Úr tulajdona, amiért Krisztus kifizette az árat a kereszten. Testestül-lelkestül nem a magunkéi vagyunk - 1Kor6,19 - tehát testünket sem vonhatjuk ki Krisztus uralma alól. Az Úr előtt nem kisebb a felelőségünk a testünkért, mint a lelkünkért.
A megszentelt kifejezés Isten számára elkülönítettet, neki odaszántat jelent. Rm 12,1-ben Pál felszólít minket arra, hogy testünket az istentisztelet részeként szánjuk oda Istennek “élő és szent áldozatul” .
Az áldozatnak hiba és fogyatkozás nélkül valónak kellett lennie. Beteg, béna vagy csonka állatot nem volt szabad áldozatként bemutatni. Tehát Pál felszólításának teljes félreértése, ha valaki azt gondolja, az “áldozatul” való odaszánás azt jelenti, elhanyagolhatja vagy tönkre teheti az egészségét. A test tönkretétele, túlzott kimerítése, elhanyagolása, vagy pusztítása korunk életmódi és civilizációs bűnei révén egyszerű engedetlenség.
A testünket áldozatul adni Istennek azt jelenti, hogy teljes valónkat, lelkünket és testünket maradéktalanul Isten rendelkezésére bocsátjuk. Ehhez, lehetőség szerint, jó állapotban kell tartanunk, hogy méltó és alkalmas legyen arra, hogy a Szentlélek lakásául és eszközéül szolgálhasson. A betegségokozó élvezetekkel pusztított vagy holtfáradt test és elcsigázott idegzet nem ad jó alapot Isten munkájához!
2006. ápr. Dr. Erdélyi Judit